Mint megtudtam, a magyar netes társkeresőkön nem járhatok sikerrel elégtelen intelligenciám és külsőm, továbbá érzelmi és anyagi hátterem hiánya miatt. Ráadásul kialvatlanul is csak 22-nek nézek ki, és ezt a nők olyan egybehangzóan állítják, mintha C-14 szénizotópos kormeghatározó labort is hordanának a táskájukban.

Ha már így le lettem minősítve, inkább belekötök valaki olyanba, aki még nálam is bénább. Nem kell messzire menni a magyar netes társkeresőktől, sőt nem is kell menni sehová, itt vannak mindjárt a PHP programozóik. Előfizetője voltam például az nlcafe.hu-nak. Pénzt adtam érte. Van is nekik egy oldaluk, ahol beállíthatom, hogy milyen lányokat keresek. Egy PHP oldaluk. Be is állítom izibe', hogy sötétbarnát. Jó, jó a szőke is, meg a vörös, meg a középbarna, de azért mégiscsak a sötétbarna az igazi. A találatok közt jönnek is a szőkék, vörösek, barnák, meg ne fogd a tehén farkát. Sötétbarna egy sincs.

Megfogom a gyanút, és azt látom az ominózus oldal forrásában, hogy valaki lehagyta a sötétbarna input tag felét (laikusoknak: bármi legyen is az), ezért sötétbarna lányt soha nem fogunk találni. Az oldal többi része is egy hányás, a W3C validátora 947 hibát azonosít benne; ez az egyetlen oldal ennyi helyen sérti a szabványt. Annak is örülhetünk, hogy van olyan browser, amiben egyáltalán megjelenik. (Zárójelben: vajon egy kőműves mit kapna, ha műszaki átadáskor egyetlen falban 947 hibát találnának?)

Hormonális okokból írtam is az ügyfélszolgálatnak még május elején virágnyelven, hogy javítsák legalább az érintett oldalon legalább a sötétbarna opciót, vagy szanálják a PHP programozóikat. Azóta sem válaszoltak, pedig a hormonjaim már nagyon türelmetlenek. Ha a főnökük egy szép napon azt kérdezi tőlem, hogy reorientálja-e kissé a PHP-val kezdődő nevű munkaköröket a Sanománál, attól tartok, nem leszek így képes nemet mondani.

Persze a hormonjaim meg menjenek a fenébe, annyi eszem már lehetne, hogy magyar lányokat ne a netes társkeresőkön keressek. Ha vannak is, őket csak a pasik legfelső 1%-a kaphatja meg, én nem járhatok sikerrel elégtelen intelligenciám és külsőm, továbbá érzelmi és anyagi hátterem hiánya miatt. Meg egyébként is az anyáim lehetnének. Persze csak ha mínusz három hónapos korukban teherbe estek volna.

Sejtem én, hogy hová akarnak kilyukadni, de ehhez nem megfelelő a marketingkommunikációjuk. A hasonlóan gondolkodó lengyel lányok például ilyeneket írnak: 1 óra 350 font, 1 éjszaka 1200. Ez egy pontos, egyértelmű, számszerűsíthető üzenet, ami meg is hozza a gyümölcsét. Míg én arról álmodozok, hogy talán majd 35–40 évesen nyugdíjba megyek, ha minden nagyon-nagyon jól megy, addig ők már rég nyugdíjba mentek 25 évesen. Ezt írja a First Post:

"Katarzyna worked as a prostitute for two-and-a-half years and bought a house in Surrey on the proceeds. She gets a good rent from the property, and when she needs a little extra, she'll go back on the web." - Katarzyna két és fél évig dolgozott prostituáltként, és a bevételből vett egy házat Surrey-ben. A ház kiadása jó pénzt hoz, és ha netán kell egy kis extra, csak felmegy újra a netre.

Ehhez én csak annyit tudok hozzátenni, hogy Surrey a legmenőbb angol megye.

Esetleg az a lányok baja, hogy nem vagyok kalandvágyó? Ez igaz. Nem akarok semmit megmászni, leküzdeni, megdönteni, végigfutni, bebizonyítani. Kispolgári a járásom. Verébre csakis ágyúval lövök, de előtte gondosan kalitkába csukom a verebet.

Ha egy problémát 3 másodperc alatt nem lehet megoldani, hát ne erőltessük. Amelyik lány fut még egy kört, az nem az esetem. Kerülöm a mosogatást, mert túlságosan felkorbácsolja a kedélyeket. TV helyett a krumplit nézem a sütőben.

A kihívásokat mindenki tartsa meg magának. Többszázoldalas regényekkel engem ne kóstolgassanak. A Pithagorasz-tétel az egy tisztességes irodalmi alkotás, elfér 2 sorban.

Nem bírom a hegyeket, folyton az utamban vannak. És nem, nem érdekel, hogy mi van a szivárvány tövében.

Na jó, beismerem, egy kicsit kalandvágyó vagyok. Egy jó rojtos miniszoknyát mégiscsak szétcincálnék.

Az angol nyelvet illetően annyival gazdagodtak az ismereteim, hogy a Starbucks-nál TEHENET főznek, tiszta nagybetűvel (brew COW). De nem olyan tehenet, mint ami a mezőn legel, hanem a hét kávéját (Coffee Of the Week) hívják így.

Angoltanárok javítsanak ki, de tescós tanulmányaim alapján az az érzésem, hogy a kefírt az angolok nem ismerik. A kifli is hasonló dilettancia folytán hiányzik az angolok tudatából, még ha a crescent szó francia közvetítéssel létezik is.

Angol nők lenyűgözésére a következő szavakat használhatjuk: flabbergasting (megdöbbentő), portmanteaux (poggyász), predominantly (túlnyomórészt). Az alkoholisták szerencséjére ezek a szavak alkoholos befolyásoltság állapotában nehezen ejthetők ki, így kisebb a kockázata, hogy másnap egy angol nő mellett ébrednek. Pechükre azonban az angol nők is isznak, és akkor már kevésbé választékos szavakkal is előidézhető ez az ambivalens szituáció.

Nézzünk valami egyszerűbb szót, például cica. Angolul kitty vagy pussy. A pussy egyéb jelentéseivel bizonyára mindenki tisztában van, de a kitty-ben is akadnak tartalékok. Használják a lányokra is bizonyos értelemben, de kitty-nek hívják a közös kasszát is (cockney-ul úgy ejtik, hogy ki'i). Ha a kocsmában körbeadják a sajtot kitty-t, az nem nyávog, hanem pénzt kell bele dobni, és abból közösen fizeti a társaság a piát. A kitty club nem nőegylet (bár az is lehet), hanem olyan baráti társaság, ahol mindenki rendszeresen bead valamennyi pénzt közösbe, és mikor valakinek épp nagyobb összegre van szüksége, akkor az kapja a kitty-t. Ha meg nincs rászorulva senki, akkor kisorsolják.

A Mézesköcsög úton (Honeypot Lane) találtunk egy kocsmaszerűséget, ahol félelmetesen jó indiai kaja van, csak ajánlani tudom. Ehhez foghatóval Angliában még nem találkoztam. A butter chicken-t és a chilli paneer-t pedig késlekedés nélkül kinevezem kedvenc indiai ételeimnek.

Még mindig próbálom elhessegetni a gondolatot, hogy vegyek egy jó nagy francia kocsit. Elvégre minek az nekem? Németautósok mindenesetre ne próbáljanak ki semmi ilyesmit, mert veszélyes. Beleül az ember, és hirtelen jól érzi magát. Annyira, hogy elfelejt versenyezni. Aztán emiatt nem veszi észre, hogy a suzukis csak 2 másodperccel maradt le, és nem 3-mal, ahogy kellett volna. De hát egy francia autóból nézve kit érdekel a suzukis, van annak elég baja magától is. Akárcsak a fogát csikorgató németautósnak, az ízlésficamos skandinávnak, a szenvedélybeteg olasznak, a szürke japánnak, vagy az út mellett álló angolnak. Hogy a halmozottan hátrányos opelesekről ("asthmatic rabbit") már ne is beszéljünk. Mire észbekapunk, már vettünk is egy francia kocsit. Aztán amíg a többiek ott kint önigazolásért küzdenek, addig mi kényelmesen utazunk a finom pöttyös kárpitban, hallgatjuk a szépen zenélő rádiót, és élvezzük a kilátást. Titkon talán egy kicsit sajnáljuk az E-klasse mercist, hogy ilyen csúnyán rászedték a marketingesek.

Voltam Nottingham-ben egy hetet, de magát a várost nem nagyon maradt idő megnézni. Annyira emlékszek, hogy a hostelben a német szobatársaim csak dinnyedarabokat kaptak a Marks&Spencer-ben, ezért azt rakták a tejes müzlijükbe gyümölcs gyanánt. Másnap valami mást reggeliztek.

A hostel maga nem hazudtolta meg Angliát, egy '60-as évekbeli lepukkant fürdőszoba jutott kb. 30 emberre, meg valami sufniba tettek egy elektromos zuhanyt. WC-re menni esélyesebb volt a közeli McDonalds-ban, különösen az esti csúcsidőben. Várakozás közben Jehova tanúinak bőrkötésű éves jelentéseit olvasgathattuk szórakozás gyanánt orosz nyelven. Meg volt a házban egy wifi kapcsolat, ami folyamatosan működött (kb. egy 28.8-as modem sebességével), ha épp nem neteztek a szomszédok, és a mikrosütőt se használta senki. A lengyel recepciósok melegváltásban aludtak egy függöny mögött a lépcsőfordulóban, és időnként előmásztak a recepciót képező asztalhoz. Ha ez volt a környék legdrágább hostele, vajon milyen lehet a legolcsóbb?

Legutóbb kissé (nagyon) le voltam törve, de most már jobb. Kaptam a fejemre rendesen (ilyenkor hamar megtanulja az ember, hogy egy pasi ne lamentáljon), de aztán Kati Szikla statisztikai alapokon nyugvó (tehát tudományos) magyarázata helyrerázott. Közzéteszem, hátha más is hasznát veszi. Tömören így hangzik: nem sikerülhet mindenkinek.

Ahhoz, hogy valakinek családja legyen, eleve össze kell jönni két összeillő embernek, és sok energiát fektetni a kapcsolatukba. Gyerekvállaláshoz az sem árt, ha pénzben és időben jól el vannak eresztve, és nem vágja őket földhöz, ha a pasi hirtelen munka nélkül marad vagy lebetegszik. Fontos, hogy meglegyenek mindkettejük szülei, és tudjanak rendszeresen segíteni. Ráadásul mindezt úgy kell időzíteni, hogy még lehessen gyerekük, és fel is tudják nevelni.

Ez persze nagyon magyaros világnézet, de nem alaptalan. Annyiból pedig határozottan megnyugtató, hogy ebben a világmodellben nem a célegyenesben buktam el, hanem már a legelején. A piaristákhoz visszakanyarodva veszem tehát a bátorságot, hogy az általuk tanított erkölcstan három alapvető erényéből tapasztalati alapon a másodikat is kihúzzam: a reménybe kapaszkodni ugyanis nem erény, hanem garancia a szenvedésre. Mindjárt jobb a helyzet, ha az ember nem reménykedésre pazarolja az idejét, hanem teszi, amit tud. Például eszik sült krumplit :) Vagy drukkol a többieknek. Most épp Dzsudzsiéknak sikerült a baba, pár héttel idő előtt, de egészségesen. A Timi pedig már nemcsak igazi hős, hanem igazi anya is :) Statisztikailag tehát rendben van a világ, az egy főre jutó pozitív események száma 0-nál nagyobb.

A baszk lányt szerintem egy hadiipari kutatóintézetből szalajtották, ahol paranormális időjárásmódosítással kísérleteztek. Mikor kiteszi a lábát az ajtón, elered az eső. Amikor hazajön, az eső eláll. Néha átjön a pasija is Írországból, és a bűnös szex elkerülése céljából étterembe meg színházba mennek. Na ilyenkor vannak azok az istentelen felhőszakadások és jégesők.

Áprilisban a szülei jöttek látogatóba, meg az öccse. Haladéktalanul leesett a hó, és el sem olvadt, amíg itt voltak. Áprilisban! Egy olyan országban, ahol normálisan nem esik hó!

(Mostanában néha már igen, mert globális lehűlés van. 1 év alatt annyit hűlt a Föld, mint amennyit előtte 100 év alatt melegedett. A melegedős tudós urak esetleg kipróbálhatnák magukon ezt a remek masinát.)