Grrr. Grrr.

Magyarországon jártam, és most enyhe feszültséget érzek.

Az egy dolog, hogy valaki ÁFÁ-s számlára vesz előttem 1db BKV jegyet. Meg hogy egy metrót üzemeltető részvénytársaság kézzel írja az ominózus ÁFÁ-s számlát. Bagatell. Vagy hogy több sorban állnak az emberek, és a 10 perccel korábban jövő kerül sorra 10 perccel később. Vagy hogy reggel 8-kor – hatalmas szerencsével – az utolsó előtti sorszámot csípem meg a földhivatalban. De mondok magyarabbat.

Az otthoni kocsimon csináltattam egy felmérést a szomszéd vizsgaközpontban, hogy mi miatt bukna meg a műszakin. Mint kiderült, nincsenek rögzítve a fényszórók, lötyögnek az első gömbcsuklók, gyenge a kézifék, az ablaktörlő hagy egy foltot, de amúgy az egész kocsi meghökkentően vizsgaképes. (Egy 20 éves francia műalkotásról beszélünk.)

Ezután hibátlan angol naivitással elvittem a kapott jegyzőkönyvet egy szerelőműhelybe, mondván ugyan csinálnák már meg. Vállalták is a kisebb javításokat meg a műszakit a hétre kb. 40+áfáért. Remek, gondolta Stirlitz.

Arra még emlékeztem, hogy otthon minden autót Volkswagen kézikönyvből szerelnek, de mivel ennyire generikus hibákról volt szó, reális esélyt láttam a sikerre.

Péntek délben oda is mentem zárásra elvinni a kocsit hétvégi tescózás céljából. A műszakit persze nem csinálták meg. A "javított" ablaktörlő annyit javult, hogy már az ablakmosó sem működött. Az első gömbcsuklók sem lettek jobbak, és már az egyik kerék is ki akart esni kanyarban. A kézifék ugyanolyan gyenge lett, mint volt. Az első fényszórókat egy kisebb vagyonért rögzítették ragasztóval. No nem előre néző állásban, hanem egyenesen lefelé. A hűtőrendszert illetően tündérmesékkel próbáltak elkápráztatni.

Az addig jegyzőkönyvben igazoltan kifogástalan fékrendszert (fél éves Brembo fékek) is "megjavították". A fék immáron rázott, lötyögött, és a fékvisszajelző nem aludt ki. A lámpákkal is csináltak valamit sok-sok pénzért. Igaz, előtte hibátlanul működtek, és senki nem kérte őket rá, de mégis.

Behegesztettek még egy tudomásom szerint (és a vizsgabiztos tudomása szerint is) nemlétező lyukat a karosszérián, és ez került 95580 forintba zöldkártyával. (Plusz amibe ezután a javítások javítása kerül majd valahol másutt.) A számlaadás természetesen elmaradt. Talán csak a szélvédőt felejtették el betörni féltéglával. Az élmény hatására viszonylag hamar visszatértek ködös magyarországi emlékeim, és megértettem, hogy engem súlyosan madárnak néztek. Csipcsirip.

Nem zárható ki, hogy ilyen Angliában is előfordul (srí lankai bevándorlókkal), de azért ez nagyon magyar. És nem ez az egyetlen. Felmerülhet például a kérdés, hogy ugyan miért kell nekem Magyarországon kocsi, mikor 4 havonta egyszer beteszem a lábam. Járhatnék mondjuk taxival. Vagy bérelhetnék autót, szép csillogósat. Az ok roppant egyszerű: látott már valaki nemdohányzó taxist?

Otthon már az első nap több cigifüstöt szívtam, mint itt az elmúlt 4 hónapban. Cigiznek az utcán, cigiznek a nyilvános WC-ben, cigiznek az aluljáróban, cigiznek a buszmegállóban, cigiznek a buszon, cigiznek az étteremben, cigiznek a fornettis bódéban. Cigiznek a szórakozóhelyen, cigiznek a lépcsőházban, cigiznek a parkban, cigiznek a Parlamentben és cigiznek a Zeneakadémián. Cigiznek a szülők a játszótéren és cigiznek otthon a gyerekszobában. Cigiznek a reptéren, cigiznek a bérautóban, és nemdohányzó taxinak azt hívják, hogy egy láncdohányos 5-nél több wunderbaumot akaszt a tükörre. Magyarország Európa dohányzásra kijelölt sarka.

Pár napra próbáltam azért kocsit bérelni. Az első akkora nikotinbánya volt, hogy helyből adtam is vissza. Kicserélték egy újra, amiben még csak 4000 kilométer volt, és szerintük még új szagú. Hát igen, még ki lehetett érezni az új szagot a cigifüstből. A kölcsönző munkatársai ugyanis nem bírják ki, hogy rá ne gyújtsanak, amíg két telephelyük között fuvarozzák a kocsit. Hát fujj.

Ráadásul csak Opel Astrájuk volt. Autónak nem nevezném, pedig ennyi anyagból ennyi munkával akár azt is lehetett volna csinálni. Az egy dolog, hogy az ízlésrendőrség veszélyességi pótlékot kapna az indexkapcsolója miatt, de használhatóságát tekintve alkalmatlan arra is, hogy egyenes úton haladjunk vele. No nem a kormányművel van baj, az a lötyögős szervót leszámítva működik. A kormánykerék küllői azonban olyan gyökér módon vannak kialakítva, hogy a lapáttenyerű szerb határőröktől eltekintve lehetetlenné teszik egyenesben a kényelmes kormánytartást bármilyen üléstámla- és kormánybeállításnál. 100km autópálya után már zsibbadt a kezem, fájt a vállam, a hátam és a nyakam. Az ülésről – ó kárhozat – ne is szóljunk.

Namármost útnak általában azt nevezzük, ami egyenes és lapos. Ha tehát egyenes kormánytartásnál nem bírok megmaradni a kocsiban, akkor annak a kocsinak nem az úton van a helye.

A rádiója is gonosz, elkelne hozzá egy navigátor. Pesten kívül szinte semmit nem fog, de ez nem is akkora baj, mert nagyobb sebességnél már úgyis csak a tüccögést lehet belőle hallani a motorzajtól.

Francia dízelautók után a fogyasztása is horror, 10 litert bezabál autópályán a kis nudli motorja. Ennyit a benzines Peugeot 605-öm evett utoljára, de az nyújtott is cserébe valamit.

Hogy jót is mondjak az Opelről: kikapcsolható a lábfűtés. Ezzel azért az angol autóipart maga mögé utasítja.

De ha ilyenre pályáztok, akkor az árából vegyetek inkább egy Renault Twingót. Mottó: az igazi férfi mer felvenni rózsaszínt! (Real men do wear pink!)

Múltkor nem is írtam, hogy voltam autóárverésen Enfieldben. Ashfordi emberünk szerint relatíve árukban mentek el a kocsik, de nekem az a benyomásom, hogy megéri ilyen helyen vásárolni. Ha másért nem, akkor azért, mert egy helyen egy nap alatt többszáz kocsit lehet megnézni és jó áron megvenni. Az aukciós ház ellenőrzést is végez, a főbb részek hibamentességét és a futásteljesítményt többnyire garantálja. Volt ott például egy sokat futott 2002-es Peugeot 307SW, üvegtetővel és rengeteg extrával. 1825 fontért kelt el (kb. 650000Ft), de olyan állapotban, hogy otthon 30000 kilométerre állították volna vissza benne az órát, és még a "nagypapa járt vele a swinger klubba" kezdetű mesét sem kellett volna előadni. Magyar autókhoz szokott szemmel érthetetlen a dolog. 150000 mérföld, és sehol egy karc az üvegeken, fényesen csillogó lámpabúrák, szinte gyári állapotú kormány, kárpitok és sebváltó. Hibája: a bal hátsó lámpabúra repedt. A 10 év körüli kocsiknak meg már alig van ára, egy '99-es jó állapotú Xantia pl. 475 fontot ért. Magyarországra természetesen nem importálható, mert környezetszennyező, ellentétben az ugyanennyibe kerülő 20 éves Wartburggal.

A kocsi árára jön még az aukciós ház jutaléka (leütési ár függvénye), és az opcionális hazaszállítás trélerrel, ami 25 font. Két ember árverez egy csarnokban felváltva. Folyamatosan mondják be az árat (thirteen seventy five, thirteen seventy five, fourteen hundred stb.), és mikor valaki felemeli a kezét, akkor feljebbmennek egy lépcsővel. Ha meg nem, akkor leütik, és lehet odamenni letenni a letétet. Gyanús alakok eközben egyszer sem böktek oldalba, hogy erre vagy arra a kocsira ugyan ne licitáljunk már. Egész kulturált ország ez.

Legalább autót venni lehet egyszerűen, ha már vízvezetékszerelésben nem is túl erősek. Okmányirodába se kell menni, mert azt a funkciót itt a posta tölti be. Ha akarunk valamit a hatóságoktól, akkor elküldjük a releváns űrlapot és iratainkat a hivatalnak, ők meg visszaküldik, amit sikerült alkotniuk. Az olyan hivatalok, ahol van ügyfélszolgálat, rá is írják az űrlapra, hogy TILOS személyesen bevinni.

Az egyablakos ügyintézés smafu, itt senki nem kíváncsi az ügyintézőkre. Nem kell szabadságot kivenni, nem kell munkaidőben a magasságos hivatal színe elé járulni, nem kell munkaidő előtt két órával sorszámért sorba állni, nem kell két sorbanállás közt csekkbefizetésért sorba állni, és nem kell gutaütést elszenvedni, miközben Csodatevő Béla már a tizenharmadik forgalmit váltja ki előttünk soron kívül. És mivel az autó egyszerű használati tárgy, nem kell vagyonszerzési illetéket, eredetiségvizsgálatot és egyéb mulatságos nevű dolgokat sem fizetni vásárláskor.

Ehhez a postás varázslathoz mindössze két dolog kell, hogy működjön. Az egyik az, hogy itt nem köteles az ember magánál tartani iratokat. Ha például a rendőr megállít, és a jogsink/útlevelünk épp egy hivatalnál van, akkor a rendőr egyszerűen elhiszi, hogy van olyanunk. Később majd postán elküldjük megtekintésre, vagy bemutatjuk a lakhelyünkhöz legközelebbi rendőrségen. Ha nem így cselekszünk, úgyis megtalálnak, és akkor végünk van, mint a botnak.

A másik dolog, ami kell, az egy olyan posta, ahol a levelek elérik a címzettet. Na ilyenje Magyarországnak nincs. Budapesten az volt a kivételes, ha megkaptam egy számot az előfizetett újságokból, sorkatonai pályafutásom kezdete pedig a Gestapo szebb napjait idézte. Egyetemistaként 100000Ft bírsággal és hajnali ajtórátöréses előállítással fenyegettek meg egy ajánlott levélben, amit a postaláda előtt a sárban találtam, hatalmas szerencsémre. Előtte ugyanis már küldtek két levelet a sorozásról, csak azok még a postaláda előtti pocsolyáig sem jutottak. Ezzel azonban hiába védekeztem, mert mint az eljárás során rávilágítottak, a magyar jog két kézbesítési kísérlet után úgy tekinti, hogy nekem a sorozási behívó kézbesíttetett, tehát én a részvételt szándékosan tagadtam meg, és ezért engem példásan meg kell büntetni. Teljesen mellékes, hogy ennek az ellenkezője bizonyítható. Engem akkor is meg kell büntetni, mert bátorkodtam Magyarországon jogilag másodrendű állampolgárnak – úgynevezett férfinak – születni, és a törvény betűje akár bizonyítékok ellenében is bűnösnek nyilváníthat.

Utólag visszatekintve talán ott hibáztam el a dolgot, hogy nem voltam otthon délelőttönként, mikor a postás járt, hogy megvesztegethessem jobb kézbesítési morál céljából. Vagy hogy nem húztam el villámgyorsan az országból egyetem után. Csak hát nem vagyok az a világjáró típus, meg sorköteles korban lelépésért biztos az Interpollal köröztettek volna. Az erőszakos sorozást azóta már szerencsére eltörölték, bár valami rémlik, mintha 50 éves koromig még minden költözésemet meg külföldi utamat jelentenem kéne a hadkiegnek.

Bele sem merek gondolni, hogy milyen mennyiségű apró bűnt halmoztam már fel a magyar államnál, amit "szükség esetén" elővehetnek. Most épp egy 100000 forintos adóbírság elkerülésén dolgozok, ami egy passzív nyugdíjpénztári tagság 84 forintnyi adóköteles jövedelme miatt feni rám a fogát. A hibátlan adóbevallás azért is fontos, hogy ne kelljen Londonból személyesen bemennem a kecskeméti APEH igazgatóságra korrigálni.

Volt egy korszak, mikor az embereket igyekeztek sok papírmunkával lekötni, hogy addig se a rendszert bomlasszák. Úgy tűnik, ezt a szokást kormányokon átívelve mindmáig őrzik, az állami iskolarendszerrel ellentétben, ami egyre csak gyengül.

Pedig mikor a mezei ember arról fanyalog, hogy a téeszelnök hogy mentette át a pozícióját, akkor azon is eltöprenghetne, hogy ő meg olyan tudást kaphatott (és kaphat ma is) kvázi ingyen, amivel nyugaton bármilyen téeszelnöknél többre viheti. Kicsit macerásabb, mint megnyerni a lottó ötöst, de azért járható út. Az mondjuk szomorú, hogy otthonra még ingyen sem érdemes tanulni.

A Magyar Postához visszatérve: az is lehet, hogy a neve miatt lett ilyen. A nemzeti nevű cégekkel mindig csak a baj van. Magyar Posta, Magyar Államvasutak, British Telecom Group, British Gas, egykutya. A postát itt viszont Royal Mailnek hívják, és csodák csodája, működik! Ebből kiindulva igazán megérne pár kísérletet, hogy megfelelő nevet találjunk a Magyar Postának. Királyság hiányában lehetne mondjuk Cicaposta. Micsoda bélyegsorozatokat lehetne kiadni! Aztán ha a Cicapostánk felfejlődne annyira, hogy már igazi leveleket is rájuk lehet bízni, akkor átneveznénk Postahivatalra.

Az autósokat egyébként itt is szívatják, de sokkal okosabban, sebességmérő kamerákkal és magas biztosítási díjjal (bár ez relatív). Angliában 4,2 millió kamera figyeli a köznépet. Van itt kerek kamera, lapos kamera, gömbölyű kamera, szögletes kamera, még mobil kamera is (ami egy furgon 4 sarkán 4 kamera). Most épp olyat terveznek, ami az autóban ülő utasok vérét detektálja, hogy kitilthassák az 1 embert szállító kocsikat a belső sávból, és ezzel örök időkre bedugítsák a külső sávot. Főnököm főnöke mondta is, hogy nekünk Sztálin jutott, nekik meg a kamerák. Tanulság: túl sokat beszélek főnököm főnökével.

Az ashfordi kórházban rossz hírt közöltek velem: nem vagyok AIDS-es, és innentől nem tudják, hogy mi bajom. Öblögessem sós vízzel a nemtudjákmit.

Otthon is végigjártam egy sor orvost, mert idejét tartották megejteni egy góckutatásnak. Tizedik diagnózisként előkerült a végső megoldás is: fantomfájdalom! Nyilván a fülemből is fantomvér folyik. Két szakorvos viszont visszatért arra az álláspontra, hogy vírus lakik az idegrendszeremben magában benne, "bár ehhez túl fiatal vagyok". Hát még ehhez is...? Ha vírus, akkor viszont miért van az, hogy pont a fogam helyénél nem fejeli le az immunrendszer, mint gyalogbéka a földiepret? És mi módon tartja féken a koffein? (Merthogy azzal tünetileg kezelhető.)

A hátam benne lesz a tankönyvben. Vágtak rá egy centis gödröt széndioxid-lézerrel, és lefényképezték az egyes munkafázisokat. Aki perverz, és szeret ilyeneket nézegetni, az kattintson ide. Aki nem perverz, és azt hiszi, hogy megússza, annak meg itt egy kép:

Van egy nagyon szép angol kifejezés, a snake oil (kígyóolaj). Ezt eredetileg sebbenzinből és mirtuszhangaolajból keverték, és mindent gyógyító csörgőkígyóolajként marketingelték, de már rég nincs köze konkrét anyaghoz. Jelenleg szemantikailag pontos magyar fordításáról nem tudok, leginkább a szélhámosságra, porhintésre, kuruzslásra használják, meg a szélhámosok drágán árult hatástalan "csodaszereire".

A snake oil méltó párja az Acme Corporation, ami a Kengyelfutó Gyalogkakukkból (Road Runner) terjedt el. (Nagy Komoly Cég; vélhetőleg a Mindentgyártó Vállalat, azaz A Company that Makes Everything rövidítéséből lett.)

Kiskoromban ezek nagyon izgattak, mert nem voltak benne a szótárban, és az angoltanár se tudta. Meg a jet set is. Mi az már, hogy jet set? Egyébként azt jelenti (jelzőként), hogy valaki fel-alá röpköd a világban kedvtelésből, mert megteheti. Mint Caroline, akivel most elváltak útjaink.

Ha már a szavaknál tartunk, megemlíteném az almacsigát (apple snail), a maláj tornyoscsigát (red-rimmed melania, de ezt még a Rigó utcában sem kell tudni középfokért) és az impulzusvásárlást (impulse buy) is. Utóbbi akkor történik, mikor az ember hirtelen felindulásból megvesz valamit. Én is majdnem vettem most egy Peugeot 607-et, csak aztán eszembe jutott, hogy a szomszéd Tescóba talán mégis túlzás lenne azzal járni. Az igazi impulzusvásárlót azonban Ashfordban kell keresni, Péternek hívják. A múltkor annak örült, hogy egy nap alatt 30 dolgot vett az ebay-en.

A két legkellemesebb katonai robbanóanyag angol neve RDX és HMX. Az Antióchiai Szent Kézigránát rokonai ők: RDX=Royal Demolition Explosive (Királyi Pusztító Robbanóanyag), HMX=Her Majesty's eXplosive (Őfelsége Robbanóanyaga).

A platypus magyarul kacsacsőrű emlős, a durian pedig a mályvafélék népes családjába tartozó gyümölcs. Rokona tehát a hibiszkusznak, az okrának, a gyapotnak, hársfának, a majomkenyérfának és a kakaónak is. Az izraeli lány ilyet hozott most Ausztráliából. Idéznék egy leírásból: "illatát leginkább a disznótrágyaszag határozza meg, terpentinnel és hagymával, enyhe tornazoknis beütéssel". Az ázsiai országokban ki is van tiltva a tömegközlekedésből.

Az izraeli lánytól azt is megtudtam, hogy az izraelieken kívül az oposszumok is imádják a Tim-Tam csokit. (Ő eredetileg élelmiszeripari mérnök, tehát feltételezhetően szakszerűen végezte el az ezt igazoló kísérleteket.) Meg átbeszéltük az izraeli adórendszert, annak változásait, a hivatalokat és az ügyintézést, a korrupciót is beleértve. Nekem határozottan az a benyomásom támadt, hogy vagy a magyar rendszerről másolták, vagy a magyar rendszert másolták róla, vagy valamilyen csodálatos véletlen folyományaként egyformára sikerültek. Mindenesetre most már építhetnének Pesten valami mást is az izraeli befektetők, nem csak plázát meg nyomorlakóparkot, bármennyire otthon is érzik magukat bürokráciánknak köszönhetően.

Én is befektetéseken töröm a fejem. Bankot alapítani például biztosan megérné, azt nagyon nehéz elrontani. Vagy biztosítót, az is más pénzéből termeli a pénzt. Vagy országot, csak azt bonyodalmas. A gyógyszergyár meg erkölcsileg nem fekszik.

Középtávon lehetne poszméhekbe is befektetni. Pár évtized, és szinte az egész világban tönkrevágja a méhek emésztőrendszerét az amerikai génmódosított kukorica meg a róla átporzott ültetvények. A gyengült immunitású méheket aztán kinyírják vírusok meg gombák, és egy rakás növényfaj kihal, hacsak kézzel nem porozgatjuk őket. Vagy idejében kitenyésztett poszméhekkel, szóval nagy pénz lehet ebben. Meg is lennék lepve, ha a Monsanto-féle anyjukat is eladó cégeknél nem lenne már most raktáron egy-két olyan méhfaj, ami ellenáll a Bacillus thuringiensis toxinjainak. Természetesen szabadalmaztatott méhfajok, mert hiszen mégsem úgy van az, hogy rászabadítják a rovarirtóval keresztezett kukoricájukat a világra, aztán ingyen adják a gyógyírt. Amelyik ország enni akar, az majd szépen fizeti a poszméhlicenszet. (Vajon lesznek-e open-source méhek?)

És ez még csak a kukorica. Angol tudósok vizsgálgattak egy génmódosított krumplifajtát is, amíg a Monsanto le nem kapcsolta őket. (Egyik híres angol tudóst úgy hívták, hogy Pusztai Árpád.)

Alighanem bankot alapítani mégiscsak könnyebb, már ami a fentről leselkedő veszélyeket illeti. Alulról lehetnek gondok, az emberek nem túl okosak pénzügyileg. Tavaly a Northern Rocknál valaki félreértett egy átmeneti számlakorrekciót, és a pénzükért rohanó userek viselkedése a bank vesztét okozta, állami garancia ide vagy oda. Állítólag nem sokon múlt, hogy a többi bankot is magával rántsa az emberi hülyeség, akkor pedig a párnacihában tartott font se ért volna utána semmit. Nagyon törékeny egyensúly az, amit a nyugati világ pénzügyileg előad.

Most meg a torrenteket akarják ellenőrizni, hogy ne lehessen Angliában filmeket letölteni. Én ugyan nem nézek filmeket, de ez akkor is irritál.

Megy a propaganda, plakáton csattog a bilincs, és közben még néhány értelmes ember is úgy tesz, mintha az ún. szerzői jogok körül minden rendben lenne: letölteni lopás, másolni lopás, zenélni lopás, tanulni lopás, végső soron gondolkodni is lopás. Mélyen belül azért mindenki érzi, hogy itt valami nagyon besötétedett.

Jelszóval kell rejtegetni a 20 éves képregényeket, leszedetik a netről a dalszöveget, szénné próbálják perelni a youtube-ot, hát hol élünk már?

Az írások, zenék, ötletek mind-mind eszmék. Egy eszme pedig a másolástól nem lesz kevesebb, és az országhatáron nem fog illedelmesen megállni a sorompónál. A mostani jogi logika szerint viszont ha lefényképezik valakinek a feleségét, akkor a feleségnek azonnal törlődnie kellene az összes esküvői fotóról. Mikor veszik már észre, hogy az információ más természetű? Vagy a szerzői jog védelmezői otthon talán a csapvizet is láncra kötve tartják, mint a Morzsa kutyát?

A publikus eszméket csak rendszerszinten lehet kezelni, nem egyéni licenszekkel. Vagy úgy, ahogy Erdős Péter csinálta államilag menedzselt zenekarokkal, vagy mai módra, internettel meg önkéntes támogatási rendszerrel. Helyenként működik is ilyen, csak pont a nagy kiadók nem szeretik. Inkább megölik a zenét, mintsem kisebb legyen az ő százalékuk. (Az EFF átalánydíjas javaslata aligha fog megvalósulni, mert a jog által bálványozott országhatárok hiányoznak belőle.)

A filmipar sem tesz semmit, hogy legyen egy használható rendszer, csak követeli a pénzt, meg a torrentek bezárását, userek kizárását, videómegosztók karóba húzását. És közben siránkozik, hogy őt megkárosítják. Ha egy országban egy filmet nem is forgalmaznak (ergo bevételük sem lehet belőle), akkor miféle kár is érte őket?

A tudományban meg azon megy a verseny, hogy ki publikálja ugyanazt elsőként. Akinek lassabbak a csatornái, az is ugyanakkora befektetést eszközölt, ugyanannyit dolgozott rajta, ugyanazt oldotta meg, de semmit nem fog látni belőle. Sőt, szabadalmak esetén fizetni fogja a licenszet annak, aki orrhosszal megelőzte. Máskülönben a bíróság elkobozza tőle az illegális, lopott gondolatot. Ez jogvédelem?

Amerikában még szoftverre és algoritmusokra is adnak szabadalmat, ami nagyjából olyan, mintha birtokolni lehetne az E betű copyright jogát. Egy átlag programozó napjában többször sért tudtán kívül szoftverszabadalmakat.

A nagy cégek aztán a szabadalmaikkal kinyírják a konkurenciát, és milliós példányszámban terítik a hulladékukat. Kifejleszteni ugyanannyiba kerül, mint tízezer felhasználóra, eladni meg sokmilliószor lehet (laptopot venni pl. nehezebb Windows nélkül, mint Windows-zal). A többszázszoros hasznot a hibás jogi szabályozás teszi lehetővé.

Na mindegy, ha átmegy ez a torrenttörvény, legfeljebb majd nem néznek az emberek annyi filmet. Vagy elköltöznek valami felvilágosultabb helyre, mint mondjuk Oroszország vagy Szamoa. Nem kell fizikailag, elég virtuálisan.

Ha már a rendszer kijátszásánál tartunk: Angliában úgy a legjobb kötelező felelősségbiztosítást kötni, hogy a biztosításunkon (policy) szerepel egy nő, csak épp a kocsit nem vezeti :) Az egyedülálló pasikat ugyanis a biztosítási díjjal büntetik, azonban ha a biztosításra rákerül egy nő neve is, akkor a díj csökken(!). És hogy női oldalról miért jó ez: ha olyan a biztosítás, akkor minden biztosítottnak ketyeg a bónusza (No Claims Bonus), akkor is, ha nem vezet. Vagy ha mégis vezet egy másik kocsit, akkor annak a biztosításából kedvezményt kap, mert máshol is biztosított. Nőnek lenni anyagilag kifizetődő.

A házban a harmadik szobába jött egy spanyol lány, akiről kiderült, hogy nem is spanyol, hanem igazából baszk. Olyannyira, hogy beszél is baszkul (ez ritka). Ráadásul katolikus fundamentalista, az anyja pedig Vitoriában lakik, ahol Javi is (Bumbi user exe).

A baszk ergatív-abszolutív nyelv, szemben a normális (nominatív-akkuzatív, azaz alany- és tárgyesetet használó) nyelvekkel. Ez azt jelenti, hogy a tárgyatlan igékhez tartozó alanyt abszolút esetbe tesszük, a tárgyas igéknél ellenben a tárgyat tesszük abszolút esetbe. Az alany ekkor ergatívba kerül, de igazából az a mondatrész nem is alany lesz már akkor, hanem ágens. Tehát intranzitívnál alany abszolutív, tranzitívnál ágens ergatív. Pont, mint a sumérban. Pofonegyszerű.

Ha bárkinek van információja olyan francia mondásról, hogy "nyald meg a csigámat" (lèche mon escargot), az jelentkezzen. Persze igazából nem így van (sajnos), csak valami hasonló. Lehet, hogy nem is csiga, hanem hal. És nem is nyalni kell, hanem valami mást. Óóódri hallotta, csak elfelejtette a részleteket. Ha így folytatja, az esküvőjére is elfelejt elmenni :)

Sünéknél a lengyel-magyar összefogás jegyében megszületett Maja Kutrowska Bumbera, február 29-ét szerencsésen elkerülve. Szilvi meg Falábú Orgona sógornő-várományosa lett. Orgona testvérét Falábú Orchidea Ariannának nevezték el a kegyetlen szülők :)

Ha nekem fiam lesz, lehet, hogy én is kitolok vele, és az Árpád nevet kapja (szelídebb lelkűek ne próbálják többször egymás után kimondani azt, hogy Nagy Árpi). Az email címe pedig értelemszerűen nagya@k64.org lesz ("nagy a kukac"). Javaslom a sorsnak, hogy inkább lányaim legyenek, úgy mindenki jobban jár.