Annyira tudtam, hogy ez lesz!

Leírom azt, hogy nőgyógyászati vizsgálat, teszek alá egy libás képet, és zsinórban írnak a nők, hogy jaj de jó már az a kacsás kép.

Elevenítsük fel tehát az óvodai IQ teszt anyagát. Ez itt kacsa:

Ez liba:

Ez kacsa:

Ez meg liba:

A kacsa továbbá onnan ismerhető fel, hogy szépen hápog, ha megkérjük rá, és szereti megenni a csigákat. De azzal ma nem foglalkozunk, mint ahogy a japánkacsával sem, és a kacsa és a liba járása közötti alapvető különbséggel sem. Meg azzal sem, hogy a kisliba rombusz alakú, a kiskacsa pedig ellipszoid. És hogy a liba mekkorát tud csípni a csőrével, ha nem fogjuk meg preventív céllal a nyakánál időben. Pedig ez mind nagyon fontos, és jól jelzi, hogy a kacsa nem liba. Bezzeg történelmet azt végig tanítanak gimnáziumban, kacsatant meg nem.

A brit tudósok természetesen kacsák terén sem henyélnek. Megmérték a kacsahápogást, és azt találták, hogy igenis visszhangzik. Ez ellentmond egyes marketingesek ismereteinek, de ezen nem lepődünk meg. A brit tudósok csatolták a jegyzőkönyvet, a süketszobás (anechoic chamber) valamint a zengetős (reverberation chamber) hang- és videófelvételeket is.

Közben 30 éves lettem. Ne próbáljátok ki otthon, nem jó.

Fizikailag csak annyi változást tapasztaltam aznap, hogy hirtelen szőr nőtt ki a fülemből, amit korábban elképzelhetetlennek hittem. Gyorsan vissza is vágtam egy precíziós oldalcsípővel, mielőtt még öntudatra ébredne.

Becsajozni már öt éve nem sikerült. Rossz belegondolni, hogy utoljára 25 évesen vettem bármi hasznát a fiatalságomnak.

Ez az évforduló szinte mindenben szerencsétlenséget hozott. Úgy alakult, hogy otthon voltam Magyarországon, de nem történt a születésnapomon semmi, csak rohangásztam fel-alá, azt is bérelt kocsival, mert a kis kerekeim megbetegedtek. Még csak egy rendes cukrászda se jött össze. Így jár, aki lusta elmenni a Daubnerig. A torta is elmaradt, és a tiszteletemre rendezett jégeső is, pedig abban nagyon bíztam.

Voltam fogásznál is, ahol felállították a nyolcadik diagnózist ugyanarra a problémára: állkapocsízület. Hááát... Rabbi, még mindig döglenek a libáim.

Erről jut eszembe, be kéne menni a zsinagógába a Gaston Lagaffe pizsamámban, és bekiabálni, hogy 30 éves lettem, és szőr nőtt ki a fülemből. Most hogy már ilyen különösen roppantmód bölcs kort értem meg, szólhatok végre? – Csakhogy még soha nem voltam zsinagógában, és ezt a nemes hagyományt a jövőben sem tervezem megtörni. Jó helyen van az a zsinagóga nélkülem. Meg aztán úgysem értenék.

Múlt héten görögdinnye alakúra dagadt a fejem, ezért itt is megpróbáltam elmenni fogorvoshoz. Az NHS-es fogászatok között a legkecsegtetőbb ajánlat az volt, hogy felvesznek a jövő évi regisztrációs várólistára. Ez azt jelenti, hogy ha Staines környékén elég páciens hal meg idén, akkor jövőre regisztrálnak, és idővel majd kezelésre is kérhetek időpontot. Ehelyett inkább kerestem magánrendelőket, de azok is tele vannak. Sürgősségi fogászatok dettó, már amelyik egyáltalán felveszi a telefont reggel 9 előtt. Végül olyan helyen kötöttem ki, ahol az ajtón bemenés 95 font, de tudtak adni időpontot. Itt csináltak újabb 3 röntgent, meg jó alaposan átnéztek, és arra jutottak, hogy nem jutottak semmire: fogak hibátlanok, csontok hibátlanok, lágyrészek hibátlanok. Minden egészséges és erős, nemrég kihúzott fogam tökéletesen egészséges helye viszont paranormálisan be van gyulladva. Átutaltak hát a chertsey-i kórház hatáskörébe, ahol november 27-re kaptam időpontot. Magyarországra hamarabb megyek...

Voltam augusztusban Szlovéniában is, ahol hasonló rohanás volt, mint otthon. Ott a térdem ment tönkre, megint nem tudtam hetekig rendesen járni. A bal vállam is szétesett, de azt a csontkovács visszaszerelte. Most épp a bal bokám és az állam állítódott el, kérhetek lassan mennyiségi kedvezményt.

A lányoknak viszont nem kirakós játék kell, ezért sajnos rohamosan csökkennek a génkészletem örökítésének az esélyei. Hacsak nem adom fel az elveimet a férjes nőkkel kapcsolatban, mert azok bezzeg folyton környékeznek.

De most ki is számoltam, hogy hogy van ez. Azt olvastam az újságban, hogy Angliában a gyerekek 25%-a nem a név szerinti apától születik. Ha ehhez feltételezzük, hogy a nők a szeretőikkel ugyanannyiszor szexelnek, mint a párjukkal, és hasonló vagy jobb fogamzásgátlási módszert alkalmaznak, akkor az jön ki, hogy a nők legalább fele csalja a férjét, mégpedig pasival csalja. Adódik, hogy a pasik sem szentek (nahát!). Ismerek zárt közösségeket, ahol mindenki tudja mindenki másról, hogy az kinek a férjével/feleségével, mikor és hogyan. Egyedül a saját párjuk ártatlan – szerintük :)

Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem lennének féltékenyek, meg nem tennének egymásnak mindenféle szép ígéreteket. De a gyakorlatban így is jól működik a házasságtörés intézménye, és a hozzá kapcsolódó pletyka megfűszerezi az életet. Pangloss mester nem tévedett nagyot.

Engem a 30 éves pech Angliában sem kímél. Bumbi userék megpedzették, hogy kapok majd valami ajándékot, amiért be is mentem a városba. Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre, amik azt súgták, hogy ebből baj lesz. Bumbi user Notting Hill Gate-hez csalt el, ahol mint kiderült, épp karnevál zajlott, ami nekem úgy hiányzott, mint sántának a púp. Olyat már máshol is láttam, hogy a metróból kifelé tömegek állnak sorban a mozgólépcsőhöz, de ezúttal újat mutattak: alul és felül megafonos szakemberek üvöltöttek, hogy mindenki kapkodja a lábát a mozgólépcsőn, futás, futás emberek, nem lazsálunk! Mikor Maci ment, ő már nem tudott kiszállni a metróból, mert beszorult a tömeg. Aztán hazamenni sem tudott, ott kellett aludnia.

A karneválról nem tudok nyilatkozni, a sűrűjébe nem volt kedvem beverekedni magam. Úgyis csak kétféle nő van ott: akiket nem kaphatok meg, meg akiket nem akarok megkapni. Meg a hírek szerint több embert leszúrtak, kettőt lelőttek.

Kívülről jamaikai ünnepnek tűnt a dolog, jamaikai zászlókat, jamaikai kókusztejet, jamaikai roston sült csirkét (jerk chicken), jamaikai sült kukoricát és jamaikai díszeket árultak. Jamaikaiak zenéltek, táncoltak, és szívtak különféle dolgokat tudatmódosítás céljából.

Bumbi user persze nem jött, mert lehányták a metrón (ez itt ünnepekkor gyakori), így aztán hazamentem én is. A karnevál mérlege mínusz 10 font, mínusz fél nap és egy leforrázott nyelv, mert egy kávéval próbáltam magam felvidítani, csak kávéivásban elég tapasztalatlan vagyok. De hát nem is arra való az ember nyelve.

A lengyelek a szomszédban kicserélődtek: a régiek hosszú időre eltűntek, és helyettük új, napszemüveges, kopasz lengyelek érkeztek, drogdealer típusú mimikával. Egész nap itthon cigiznek és isznak. Időnként felállnak, és levizelik a kerítést. Egyik lengyel lány meg azt csinálta, hogy ledugta az ujját a torkán, áthajolt a kerítésen, és belehányt a kertünkbe. Nagyon elkanászodtak, ideje elgondolkodni egy K-9 macska kiképzésén.

A kínaiak is durvák. Előttünk kínaiak laktak a lakásban, és Feri mindig mesélte, hogy a kínaiaknál mindent vastag ragadós égett olaj borít, amit nehezen tudtam elképzelni. Egész addig, amíg fel nem nyúltam a konyhaszekrény tetejére. Az kb. 2,5 méter magasan van, és faltól falig egyenletes, odaégett, lemoshatatlan olajréteg borította. Tehát ezért újították fel a lakást teljesen, mielőtt beköltöztem. Kitakarítani nem lehetett volna. Így is hiába mosták és festették le a falat, újra kezd átütni a zsír a festéken.

Az angol tisztítószerek ilyen fokú szennyezéssel szemben tehetetlenek. Itt olyat elvétve árulnak, amit ne ihatna meg nyugodtan a gyerek, így aztán a hatásuk is nevetséges. Magyarországról hoztam hát pár olyan vegyszert, amire rágondolni is veszélyes, és csodálkoznék, ha legális lenne a használatuk. A repülő fémszerkezetét is oldja némelyik, de simán felengedtek, mert nem mondtam, hogy Ich bin Terrorist.

Eredetileg kloroform és szén-tetraklorid mentén gondolkodtam, de visszafogtam magam, és maradtam a tömény kálilúgnál. A kálilúg jóbarát. Egy óra alatt fellazította annyira a zsírt (valamint a szekrény díszléceinek pácát), hogy a nagyját fel bírtam gyurmázni kefével, aztán a maradékot 4–5 kemény menetben már a hagyományos ipari tisztítószerek is lehozták. Prekoncepcióim tévesnek bizonyultak, a szekrény teteje teljesen más színű, mint ahogy eredetileg gondoltam. A kézbőröm meg már azóta visszanőtt. Sajnos nem volt itthon gumikesztyű, amikor rámjött a takarítási buzgalom. Ebből is látható, hogy a takarítógörcs milyen veszélyes.

Az ügynökség bebukta a kínai bérlőket, az egyéves lakbért már szerintem ledolgoztattam velük. És még csak most jön a zsír :)

A kert is eléggé el volt hanyagolva, de három adrenalindús napot eltöltöttem ott motoros fűrésszel, és már besüt a nap. A zombik lombok derékmagasságig álltak a darabolás végén, a lengyelek meg még cigizni sem mertek kijönni. Tetszik ez a fűrész :)

Amíg otthon voltam, Óóódri megtanított backgammonozni. Jó játék, csak bármilyen erős játékos valaki, ha az ellenfél jól dob, esélytelen. Pedig nagyon komoly matek van mögötte, autistáknak simán ajánlható. Az ellenfél matematikai képtelenségnek minősülő mákján való dühöngést leszámítva persze.

Raséktól meg kaptam rózsaszín csíkos zoknit, ami nő hiányában azóta is üresen kísért. Ras már megint megelőzött, 3 nappal korábban lett 30 éves. Ezt minden évben eljátssza.

Itt a házban igencsak elkelne egy nő. A fejlett keleti igényeinkhez igazítás jól halad ugyan, de nagyon kihalt a lakás. Lila lepkés függönyt már vettem, de sehol egy zöld szőrrel bevont váza sárga műcsirkékkel, sehol egy rózsaszín bolyhos nyuszipapucs, és sehol egy lány, aki hordja. Mindenütt csak az üresség. Ez így túl Zen.

A milton keynes-i Zen mester egyébként úgy járt, hogy tisztázatlan körülmények között elütötte magát a fűnyírójával, és meghalt. Már csak ezért is jó lenne a lakás zenesedésének elejét venni egy nővel, hogy ilyen ne történhessen.

Aktuális hír az is, hogy egy gyerek koktélvirslivel dobta meg a szomszédot, és ezért letartóztatták. De aztán rájöttek, hogy tévedés történt, ez nem Amerika, és kiengedték.

Lars Vilks karikatúrái már megint kiverték a biztosítékot a radikális muszlimokban, ezúttal 100000 dollár vérdíjat tűztek a fejére. Jobb, ha nem tudják, hogy én Lars Vilks különbejáratú kis államában kb. 5 éve állampolgárságot kaptam.

Kitört itt is az élelmiszerbotrány, de nem a guárgumi miatt, hanem mert bizonyos színezékek bizonyos kutatók szerint hiperaktívvá teszik a gyereket. Ez az angol szülők szemében a dzsihád fényeit gyújtja meg, és idegesen rángani kezdenek, mikor arra gondolnak, hogy foglalkozni kéne a kis szörnnyel ("the little monster"). A mákgubótea itt nem legális, de amerikai kutatók átérezték a dolog jelentőségét, és látókörükbe került a kis izgő-mozgó izéknek az elkábítása. Találtak is megfelelő gyógyszert, aztán ahhoz feltalálták az ADD/ADHD nevű tünetegyüttest ("figyelemhiányos hiperaktív zavar"), és azóta éjt nappallá téve diagnosztizálják hiperaktívnak a gyerekeket. Hát hiába, gyógyszert gyártani jó üzlet.

Gyerekgyógyszert gyártani meg még jobb, mert a szőrtelen fülű gyerek nem fog Gaston Lagaffe pizsamában besétálni a gyógyszerészeti intézetbe, hogy beszóljon. Mint ahogy nem fog 3 példányos tiltakozó nyilatkozatot sem benyújtani újszülöttkorában, mikor Amerikában magukat orvosnak nevező alakok jó pénzért megcsonkítják. Felnőttkorára meg már azzal lesz elfoglalva, hogy az ő gyerekének se legyen jobb.

Persze az a bizonyos figyelemhiány nagyon is megvan az itteni gyerekekben, de hát mit vártak? Ha soha nem ültek le velük 20 percre mesét olvasni, gyurmázni, vagy tüzeskedni, akkor mitől tanultak volna meg 20 percig figyelni? Jóhogy zavarogni fognak. A figyelmük viszont a Ritalintól nem fog kifejlődni, az csak az ingereket pótolja. De ennyi erővel varázsgombát is adhatnának nekik.

A környéken most karantén van, és ölik a marhákat, mert megint kitört a száj- és körömfájás. Ezúttal a szomszéd falu (Egham) egyik farmján, ami mellett a szövetséges légierő emlékművéhez lehet felbiciklizni. (Meg utána le százzal a lejtőn.)

Az emlékmű tele van furcsa címerekkel és szabadkőműves jelképekkel. A tetejéről fél Londont be lehet látni, többek közt Heathrow-t, a Wembley stadiont, a London Eye-t és a Windsor kastélyt is. Meg persze a French Brothers vízparti pihenőhelyén gyanútlanul napozó nőket Staines mellett.

Építészetileg az alkotás nagyon rendben van, nem is értem, hogy hová tűnt ez a fajta szakértelem Angliából. Aki ezt csinálta, az Feng Shuiból jeles.

Bumbi useréket persze nem érdeklik efféle bóvlik, ők csak charity shopokba, antikváriumokba, kocsmákba és bizarr, büdös sikátorokba hajlandók menni, mert a természet fujjos. Indoklás: természetet azt nézhetnek bárhol. No nem mintha néznének. Én bemenni nem szeretek a koszos belvárosba, ők meg kimenni utálnak onnan. És mennek, mint a motoregér. De csak miután két kávét magukba töltöttek, mert addig azért az agónia az úr. Rossz lehet így élni.

Az emlékműnél volt egy csíkos orosz nő is, akinek annyira melege volt, hogy valami csellel levette a bugyiját. Csak a kislányával nem számolt, aki megkaparintotta a piros bugyit, és azzal szaladgált fel-alá :)

Hallom, hogy Magyarországnak alakulnak a francia kapcsolatai. Illik egymáshoz a két ország: azt olvastam, hogy a franciák még soha nem nyertek háborút. Azaz egyszer mégis, de akkor franciák ellen harcoltak. ("Franciák nélkül menni a háborúba olyan, mintha nem vinnénk tangóharmonikát a rénszarvasvadászatra.") Remélem, képregény- és zeneimport az lesz majd. Bár most a magyar képregényrajzolók közt is feltűnt egy őstehetség:

Vincze Lillának is előkészületben van egy új CD-je, és már megjelenés előtt le lehet tölteni a számokat a saját weboldaláról. Ha egy számlaszámot is tenne mellé adományoknak, akkor valószínűleg a szerzői jogvédő maffiát leszámítva mindenki jól járna. Igaz, mp3-ban a mostani (nehezebb műfajhoz tartozó) dalai nem érvényesülnek, még a CD is határeset. Én viszont hallottam őket élőben, és Lilla hangja felér Sarah Brightman-ével.

Zeneileg Anglia is jó hely. CsepiÉva ugyan nem énekel már itt, de azok az együttesek, akiket valaha régen a rádióban játszottak, többségükben igen. Még mindig fellép James Last, a Status Quo, The Police, Proclaimers, Meat Loaf és sokan mások. Még a Rolling Stones is, pedig az már régen volt. Sarah Brightman meg egyenesen itt lakik. Enya sincs messze, de ő ritkán énekel.

Új reptereket fedeztem fel most szabadságom alkalmából. A ljubljanai az pont olyan, mint Ferihegy 2: egyszerű és gyors. Van ugyanolyan üvegfalú váró, és a hangosbemondót pont ugyanúgy nem lehet hallani, csak zengés-bongást és gerjedést. Vannak dolgok, amiket soha nem fognak tudni megoldani a repülőterek lángelméjű konstruktőrei.

Gatwick északi terminálja az boltok és kijelzők tekintetében tűnik erősnek (pl. jól láthatóan kiírják az időt), de ott nem repülni voltam, csak a magyar delegáció elé mentünk ki. Stansted meg Heathrow másolata kicsiben, és valamelyest racionálisabb kiadásban. Kevesebb géppisztolyos őr, láthatóbb feliratok, labirintus helyett terminálhoz vezető kisvonat. De mikor megérkeztem, és megláttam a hosszú sorokat, egyből belémhasított, hogy már megint Angliában vagyok.

Most már csak a London City Airport van hátra, és kipipálhatom az összes londoni repteret. Stanstedről viszont aligha megyek többet, mert a város másik oldalán van, 3–4 óra az út busszal, és ez 20,5 fontba kerül Heathrow-ig, meg még onnét 2,2 font haza. Ennyiért repülőjegyet is lehet kapni illetékekkel együtt.

Akartam ágyat meg gáztűzhelyet is venni, de az itt nem úgy megy. Általában rendelésre hoznak ilyet, és a vásárlás arra emlékeztet, mint mikor az emberek befizették a Merkurnak a Trabant árát, aztán vártak, hogy egyszer sorrakerüljenek. A szállítási határidők folyamatosan csúsznak, ezért már több cégnél is visszamondtam rendelést. Sajnos allergiás vagyok rá, ha hirtelen arrébbmegy egy dátum 3 héttel. Az Argos pl. szeptember végére kitolta az ágy szállítását, amit még augusztus közepén rendeltem, így hát mikor megláttam, hogy Staines-ben épp ágykiárusítás van, gyorsan le is mondtam náluk a fiókos ágyamat, és vettem féláron egy study bunk-ot. Azaz csak vettem volna, mert azért nem eszik olyan forrón a kását: először kifizettem, aztán pár nappal később behozták a boltba a raktárukból. Újabb pár nap alatt össze is szereltem, mert 169 darabból kellett összerakni (megszámoltam!).

A study bunk az egy olyan ágy, ami jó magasan van, létra vezet fel rá, és alatta íróasztal meg tárolóhely van kialakítva. És az oldalára fogast is lehet szerelni. Hát ezt is megéltem, 30 évesen lesz már végre gyerekszobám. Már csak egy KRESZ szőnyeg kéne bele, meg pár doboz Lego. Macska az már van:

A fiókos ágyat cabin bednek hívják, a szimpla emeletes ágyat meg bunk bednek. A paplanok (duvet) hőszigetelésének mértékegysége a tog. A nyári paplan 4,5 tog hőellenállású, a téli 13,5, a kettő között vannak még 9–10,5 togos átmeneti paplanok is. A tog nem hagyományos angolszász mértékegység, hanem már az SI rendszer bevezetése után "fejlesztették ki" fáradságot nem kímélve a Shirley Institute-ban. A kelvinszer négyzetméter per watt túl bonyolult volt nekik, ezért aztán azt mondták, hogy nosza, számoljunk mindent 0,1 K*m²/W-ban, és nevezzük ezt tognak. A togot pediglen BS4745-konform Shirley togmeter-rel mérik.

Ha már megint sikerült angolleckébe tévedni, íme egy egzotikus szó: limbo. Eredetileg a pokol tornácát (latinul: limbus) jelenti, ahol a hajszál – vagy éppenséggel megváltás – híján elkárhozott lelkek, a megkereszteletlen csecsemők, valamint más vallások bűnöktől mentes gyakorlói lakoznak a megváltás bekövetkeztéig, legalábbis a közkeletű katolikus hipotézis szerint, amit nemrég taposott meg XVI. Benedek.

A köznapi nyelvben a megfeneklett projektekre mondják, hogy a pokol tornácán vannak (project in limbo). A Windows szemetese (Recycle bin) pedig a többi nagy Microsoft találmányhoz hasonlóan az Amstrad PC limbójából lett, ahol a törölt, de még megmenthető file-okat tárolták.

Fontos tudni, hogy a dobókockának (dice) is van egyes száma, és az rendhagyó: die. Olyan ez, mint franciául a csiga szeme: általában les yeux, de ha konkrétan az egyik szeméről beszélünk a csigának, az már csak un oeil. Tulajdonképpen ez más lényekre is igaz, amiknek van szeme, például ember.

Olyan nyelvi problémák is akadnak, amikre nincs jó megoldás. Scott Adams folyton szóvicceket gyárt. Egyáltalán nem jó szóvicceket, az angol nyelv arra ugyanis nem való. Mit kezdjek én azzal, ha le akarom fordítani a Nostrildogmas szót? Kontextusában Nosztrakutymusz lenne a helyes fordítás (vö. Nostradamus), de szó szerint orrlyukdogmákat jelent, és ezt nyilván Scott Adams viccesnek gondolta. Haha.

A porridge az zabkása, skót nemzeti étel. Cseresznyelekvárral egész jó, anélkül csak gyanús fehér pép. Néhányan odáig süllyednek, hogy hagymát tesznek bele. Állítólag állva kell enni, de ennek ellentmond egyik skót porridge-főző világbajnok elképzelése a mennyországról: "Wait for a grey, cold day in winter. Sit down with your porridge, sprinkle with some soft brown sugar, drizzle some double cream round it, put on a Phil Cunningham and Aly Bain tape and eat your porridge. For a short time at least you'll think that you're in heaven!" – "Várj ki egy szürke, hideg téli napot. Ülj le a porridge-eddel, hintsd meg lágy barnacukorral, löttyints rá egy kis habtejszínt, rakj be egy Phil Cunningham and Aly Bain kazettát, és edd meg a porridge-ed. Rövid időre azt hiszed majd, hogy a mennyországban vagy!"

Világosan látszik tehát, hogy a skótoknak a leghalványabb fogalmuk sincs a mennyországról. De Feri bírja őket, és fahéjas-édesítőszeres porridge-dzsel meg skót zabkeksszel tuningolja az agyát. Ettől aztán megint olyan szavakat alkotott, melyek nélkül nyelvünk szegényebb lenne és elsorvadna: macihernyó, bütyökfű, gyomgyökér, szennyvízbúvár és tetőrügy. Igaz, ezek majdnem mind létező szavak, de ennek nem volt tudatában az alkotás idején, és így egészen más jelentésekkel ruházta fel őket. Szennyvízbúvárnak például a flushereket nevezte el, akik a Cannon streeten a szeme láttára másztak le gumiruhában a csatornába.

A flusher az itt külön szakma. A BBC-n volt is róla dokumentumfilm, hogy milyen speciális járással kell haladni előre a szennyvízben, meg hogy a flusher legfőbb ellensége a zsír. Megszólaltattak sikeres flushereket is, akik már évtizedek óta büszkén túrják a szennyvizet. Kozsó is hasonlóan nagyszerű karrier elébe nézett a felnémeti vízműnél, de elkótyavetyélte élete nagy lehetőségét.

Ez meg itt egy kókuszrák:

A cégnél egy izraeli fejlesztő eljött meglátogatni engem, hogy segítsen telepíteni egy általuk összecsinált szoftvert. Hát az úgy volt telepítés, ahogy én albínó törpeharcsa. Izraelben két programozója lógott a telefon túlvégén, és folyamatosan javítgatták telepítés közben a szoftvert, mint ahogy a curlingben a játékosok söprögetik a jeget a csusszanó teáskanna előtt. (Ebben a hasonlatban én lennék a teáskanna.) Amit nem sikerült javítani, azt a funkciót kikapcsolták. No nem baj, végeredményben legalább kaptunk valami használhatónak kinézőt. A programról megjegyzendő, hogy nem kezel semmilyen hardvert (a hálózaton üldögél), de le kell tiltani hozzá a hyperthreadinget, alaposan bele kell nyúlni a Windows-ba, és két Service Pack közt megszűnik működni. Függőségeinek számát tekintve pedig több irányból is záporoznak a Service Pack-ek.

A szoftver egyik kardinális eleme ráadásul nem más, mint az ssh újrafeltalálása. Nem tudom, hány mérnökévet ölhettek annak a kifejlesztésébe, ami minden XXI. századi UNIX rendszeren készen várja a felhasználót.

Azért nem írtam most egy darabig, mert elárasztottak hivatalos levelekkel. Alig győzöm őket olvasni, hát még írni.

A BT annyira stréber, hogy 1 hónap alatt 5 számlát küldött, mindegyikhez külön marketingkönyvecskét csatolva szánalmas próbálkozásaikkal. A számlákon persze nem lehet eligazodni, de a weblapjukon található útmutató, hogy mit hogyan kell érteni. Az egész angol ipar erről szól: a rossz koncepciók megreformálása helyett csinálnak hozzájuk javítást. (Pl. hideg-meleg csapra húzható gumizuhany. Ennyi erővel a Rover karosszériáját is építhetnék ökrösszekérre.)

A számlákat még eligazodás után is sokallom, reklamálni azonban még nem sikerült, mert emailre nem válaszoltak, a telefonvonalaik napközben örök várakozásra vannak állítva, este meg kikapcsolják őket. A sok pénzt nyilván reklámkönyvecskékre költik, nem fejlesztésre. Nem ügyfélszolgálat kell nekem, hanem BT digitális széf, átláthatatlan telefontarifák, havi 5 számla, meg nyomtatott spam a postaládámba – gondolták a marketingesek. Néha komolyan elcsodálkozok, hogy miféle célcsoport lebeg a lelki szemeik előtt, mikor ilyenekkel bombáznak. Talán mazochista straubelek-imitátorok kegyeit keresik?

A BBC-nek befizettem a védelmi pénzt, erre most azt üzenték, hogy a Behajtó Ágazat Hivatalnokai minden évben 65823 embert kapnak el. ("Officers from our Enforcement Division catch 65,823 people every year.") Nyilván ébren akarják tartani a figyelmemet, nehogy a rossz útra tévedjek jövő ilyenkor.

Alattvalóm, a spelthorne-i tanács tájékoztat, hogy a szomszédomban éttermeket, kávézót és 6700 négyzetméteres szállodát szándékozik építeni, és ha kifogásom van, jelezzem. Kicsit levon az élvezeti értékéből, hogy nem fogják a kifogásomat figyelembe venni, de elteszik, és talán egyszer majd elolvassák. Bárcsak az M0 is így épülne Budapest körül.

Tájékoztatásuk annyiban furcsa, hogy az angol embert gondosan óvják a számoktól. Tíznél nagyobb számot nem illik leírni, és a négyzetméter szótól majd' hanyattestem. 50 négyzetméteres (bocsánat, 538 négyzetlábas) lakást itt nem lehet bérelni, csak 1, 2 vagy 3 hálószobásat. Ha valakit ezen szobák mérete érdekel, az kétféle választ kaphat: single vagy double. A single az egyágyas (félszoba, vagy néha inkább negyed), a double meg az, amibe egy franciaágy belefér. Ezek meg 6700 négyzetmétert írnak. Azt gondolják talán, hogy én mérnök vagyok...? Jól gondolják.

A leendő szálloda előtt nagynak találták a forgalmat (folyamatosan áll a dugó az agyatlan piroshullám miatt), és ezt úgy látták jónak megoldani, hogy fekvőrendőrt építenek az útra. Szerencsére nem kellett sok időre ráállnia a Tesco és az Argos kamionjainak a fekvőrendőrre ahhoz, hogy elporladjon érdemei szerint.

Csak aztán felépítették újra, aztán megint újra, de most már elbontották. Pedig szentül meg voltak győződve, hogy ez majd megfékezi a tömör, mozdulatlan dugóban száguldozó őrülteket.

Múltkor az M25-ön is dugó volt. Baleset történt, és 4 sávban álltak a kocsik. Nem azért, mert lezárták az utat (nem zárták le), hanem mert azon az oldalon mind a 4 sáv fontosnak tartotta megállni a baleset helyszínén, és alaposan megszemlélni az út szélére levontatott résztvevőket. Na erre mondják, hogy rubberneck.

A jobb- és baloldali vezetés közt már zökkenőmentes a váltás, mindkét oldal rutinból megy. Most már könnyű. A beszédet többnyire értem, pénzem is van elég, és már szerelmes sem vagyok, így egész kellemes az élet. Kaptam párezer font prémiumot és fizetésemelést féléves fennállásom alkalmából. Nincs más dolgom, mint bejárni munkába, este megsütni a krumplikat, és sopánkodni Bumbi user török extrémsport-kalandtúráján. Meg hétvégén kiülni a kertbe a kerekes grillel, és felfüstölni a lengyel drogbárókat.

A nyári időjárás elég szokatlanra sikerült idén, de főnököm szerint ez így helyénvaló: a nyár minden évben meglepetés. Tavaly kánikula volt, idén meg fűteni kellett nyáron, és víz alá került fél Anglia, komplett városokat telepítettek ki.

De most már jó az idő, szeptembertől meleg van és napsütés. Várhatóan ez így is marad sokáig, kivéve Skóciát, ahol mindig heves esőzést mondanak. Az ég kék, a fű zöld, Scotland: heavy rain.