Most sokáig nem volt időm írni, de itt vagyok, nem vitte el a cica a nyelvem. Ha már múltkor úgy belejöttem a zsémbelésbe, rúgok egyet a környezetvédelembe is :)
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az emberek a környezetvédelmet majd úgy képzelik el, hogy vesznek valamit. Mármost a marketingnek hála az angolok éppen carbon offset vásárlási lázban égnek. Ez azt jelenti, hogy Indiában valaki katalizátort szerel a teheneire, ezzel csökkenti a metánkibocsátásukat, az angolok meg fizetnek neki. Akarom mondani a marketingesnek, aki készségesen elfogadja tőlük a pénzt, és cserébe ad egy darab papírt, hogy kompenzálták a 348 köbinches kocsijukkal okozott széndioxid-kibocsátást. Ily módon abba a hitbe ringatják az embereket, hogy szennyezzenek csak nyugodtan, egy kis pénzért még meg is dícsérjük őket. Jól van Ottokárka, rád nem haragszunk, mert 3000 fontért vettél a jahtodhoz carbon offsetet. Igazán környezettudatos környezetvédő vagy, nesze itt egy arany fokozatú búcsúcédula.
A tökéletes illúzió kedvéért mindenféle komolyan hangzó szavakat találnak ki, metánkibocsátást csökkentő takarmánytól a biogázbúráig. Carbon footprint, liposzóma, nanoszóma! Q10 koenzim és bifidus essensis! 83,21%-kal kevesebb töredezett hónaljszőr, és ez az Öné lehet még ma! Új! Essen Ön is hasra marketingrizsánk előtt!
És ez még csak a tehénipar. Bögyömben vannak a mosógépek is. Lassan már csak AAA+++ osztályút lehet kapni, persze tízezrekkel drágábban. Aztán lehet választani a programok közül, hogy ugyanannyi vizet és áramot használjon, mint a C osztályú, vagy egy kicsivel kevesebbet, de ne öblítse át rendesen a ruhát, és lehessen vakarózni a telített mosószeres oldat beleszáradt maradványaitól. Természetesen az ólommentes forrasztásnak köszönhetően két héttel a garancia lejárta után tönkremegy, lehet újat venni, ez meg megy a szemétbe. De senki ne aggódjon, majd ISO14001-kompatibilisen recikláljuk, és akkor csak 3 évente felét szennyezi annak, amit az ólmozott 20 év alatt egyszer. Persze csak ha valaki a régi mosógépét a kert végében ássa el.
Könnyen kiszámolható az is, hogy anyagilag a többletkiadás soha nem térül meg (akkor sem, ha a végítélet napjáig azzal a géppel mosunk), és a környezetszennyezés sem a felhasznált víz mennyiségétől függ – azt tisztítás után visszatesszük a helyére –, hanem a mosószertől, abból meg ugyanannyi kell. Persze csak ha nem veszünk Calgont, mert akkor hozzájön még a sok foszfát a Calgonból, ami tömegmészárlást rendez a vizekben, cserébe megspóroltunk vele félévente egy ecetes mosást, és nem halnak éhen a marketing osztályon.
A klímaváltozással is jól lehet riogatni a népet, olcsó és biztos népszerűség és publikációs lehetőség a marketingnek asszisztáló "kutatók" seregének. A klímaváltozás emberi vonatkozása meg közben kicsit olyan, mint mikor a kisegér odaszól az elefántnak: hallod hogy dübörgünk?
Persze ettől még lehetne védeni a környezetet, csak ésszel kéne csinálni, nem sötétzöld módra. Sajnos fogyasztói társadalomban azt nem reklámozzák, hogy le kéne szigetelni a régi ablakokat, közelebb kéne költözni a munkahelyhez, vagy nem egy csurig telt kád forró vízbe kéne reggel 5 percre beledobni a gyereket, hogy utána leengedjük az egészet a csatornába (mínusz gyerek). Kapaszkodjatok: Londonban nem használnak még dupla ablakot sem, a fejlettebb technológiákról nem is beszélve. Egy szál vékony ablaküvegből állnak az ablakok, és még azokat is valami gagyi csavaros bizbasz rögzíti félcentis hézagokkal, amin fütyül a szél. Az ajtók mellett centis rések is előfordulnak.
Eközben négyszínnyomású aranyozott kartondobozokból helyezzük az arcunkba a kaját, naponta egy szatyor fölösleges hulladékot termelve. A marketing üzenete viszont ismét csak az, hogy a doboz reciklált papírból van: vegyétek és egyétek. Nem mintha a papírdoboz labdába rúgna a rajta levő nyomdafesték és a hőálló műanyag bevonatok mellett.
Az atomerőmű az fujjos, bezzeg a napelem az milyen jó. A napelemről azt kell tudni, hogy az űrbe találták ki, mert ott nincs konnektor (de felhők se), és a földön nem rentábilis. Vannak próbálkozások olcsóbb polikristályos és lencsékkel fókuszált egykristályos napelemekre, de egyelőre egy napelem a teljes élettartama alatt nem termel annyi energiát, amennyi a gyártásához kell. És akkor még arról nem is szóltunk, hogy az előállítása mennyire környezetszennyező. Ha valaki mindenáron a nappal akar fűteni, az használjon napkollektort.
A szélerőművek egy fokkal jobbak (érezhető hozamuk van), de még azok sincsenek sehol az atomhoz képest. És hát nem az lenne a cél, hogy valami marginálisan nyereséges dolgot találjunk ki atom helyett, pláne mert az atomerőműből is van egy csomó típus, némelyik még segít is megszabadulni a nukleáris hulladéktól. De nem baj, majd a Greenpeace bojkottálja azokat is, mert bojkottálni jó buli, gondolkodni ahhoz nem kell.
Nagyon jó gondolat viszont a franciáké, akik rájöttek, hogy az akkumulátortechnológia még sehol nincs egy normális elektromos autó szükségleteihez, ezért inkább sűrített levegőre építettek autót, méghozzá okosan, a gázok hőmérsékletváltozását is kihasználva.
Aztán meg a tömegközlekedésre is háklis vagyok. A minőségét ismerjük, de annál többről van itt szó. Egy 15 tonnás buszt párszáz méterenként gyorsítgatni-lassítgatni akkor sem túl nyereséges, ha ötvenen utaznak rajta, egy átlag kocsihoz képest pedig 300000-szeres igénybevételt jelent az útra nézve (tengelyterhelés ötödik hatványával arányos). Akárhogy is nézzük, a tömegközlekedés nem környezetbarát, csak segít a tömegeknek eljutni a céljukhoz. Ha Pesten mindenki motoros rollerrel járna, még az is környezetbarátabb lenne. Meg a dugókat és kereszteződéseket kéne megszüntetni, hogy lehessen egyenletes sebességgel haladni, csak ehhez nulláról kéne újratervezni a városokat. Meg az embereket is, akik folyton tiltakoznak az utak ellen.
Pedig az utak jók. A forgalmas utakon néha megállnak az utazók pihenni, erre aztán a szolgáltatóipar is odatelepül a megállókba, és előbb-utóbb városok nőnek ki az út mellett. Aztán ahogy a város nő, az ott lakók elkezdenek hőbörögni az út ellen, követelik az áthelyezését, szűkítését, fekvő- és állórendőrösítését, befalazását, és közben fel sem fogják, hogy a lélegeztetőgépük zsinórját fűrészelik, út nélkül a városuk pillanatok alatt halott lenne.
Ez Londonban is probléma, bár itt elsősorban a hivatalnokok buzgólkodnak, pedig őket nem kérte senki. Nincsenek rendes kerülőutak, a mellékutak 90%-át lezárták zsákutcává, és telerakták piramis alakú fekvőrendőrrel, amit az élelmesebb lakók az éj leple alatt stikában elbontanak. A városrészek közt általában egyetlen masszívan korlátozott út vezet át, telekamerázva, a dugók tehát garantáltak. Különösen mikor a szelektív hulladékgyűjtő kocsik reggel csúcsidőben elindulnak, és teljes szélességében elállják az utat.
A szelektív hulladékgyűjtés is egy nagyszerű gumicsont, amivel el lehet terelni a nép figyelmét a valódi bajokról, és tovább lehet fokozni a fogyasztást. Jó esetben nem szennyezi jobban a környezetet, mint a normál, de még ez is csak nagyon szerencsés esetben teljesül. A régi gyakorlat ezen a téren hatékonyabb volt. Ólmot, higanyt külön, üveget a visszaváltóba, nagyobb mennyiségű papírt vagy fémet a MÉH-telepre, a többivel meg a szeméttelepen foglalkoznak. Harmad- vagy hatodannyi kukásautó, azok full rakománnyal mennek, és van hatékony központi hulladékkezelés. Amire szelektív gyűjtésnél is szükség van, mert az emberek nem tökéletesek. Ráadásul az igazán elszánt emberek hajlamosak elmosni kidobás előtt a joghurtosdobozt, amivel sokkal durvábban szennyezik a környezetet, mintha az erdőben dobnák el, ott kinyalná a mókus, és lebomlana a doboz. Mert manapság a lebomló műanyag a divat, még a Tesco szatyor is abból van. Itt a mosózselét is vízben oldódó műanyag tasakokban adagolják. Először azt hittem, ki kell pukkasztani őket mosás előtt, de nem.
Kicsit olybá tűnhet, hogy most bal lábbal keltem, ami igaz is az utóbbi pár hétre. Egy atombomba könnyen tönkreteheti az ember napját, de a mérnökét még egy kis marketing is. Szörnyű nézni, hogy az emberi erőfeszítések 99%-a pazarlás. De egy szép nap majd saját eszközeikkel győzöm meg a marketingeseket, hogy vegyenek tőlem spam offsetet. Én ugyanis nem spammelek, nem környezetvédek ész nélkül, nem adom el a kisebb terhelhetőségű részt a repülőn Business Class néven tripla áron, így globálisan kompenzálom az általuk okozott erkölcsi károkat. Még csak láncleveleket se küldök tovább. Egy kis pénzzel továbbra is motiválható vagyok eme jó szokásaim megtartására :) Aki képes carbon offsetet venni (eladni), az igazán megengedheti magának a spam offsetet is. Már csak valami mértékegységet meg pár bűvszót kell kitalálnom (marketingterhelés! spamkarantén!), hogy komolyabban hangozzék a dolog, és felvenni egy marketingest :)
Na hát ennyit dióhéjban a mérnökök és a marketing gyümölcsöző kapcsolatáról. Az angolokat mostanság az izgatja, hogy a magas hőmérséklet növésben tartja a füvet ("high temperature keeps grass growing"). Valóban vérlázító. Mondjuk januárban cseresznyefát virágozni még korábban nem láttam, de nekem tetszik.
A katolikus örökbefogadási ügynökségek azon paráznak, hogy a törvény szerint nekik is kötelező lesz gyerekeket örökbeadni homoszexuálisoknak. Engem ebből az fogott meg, hogy vannak katolikus örökbefogadási ügynökségek. Lesznek majd katolikus földhivatalok, csillagvizsgálók és nyilvános WC-k is?
Ellenben a melegek meg azon dolgoznak, hogy rózsaszínű meleg szállodáikban ne szállhassanak meg heterók. Csak tudnám, miből gondolják, hogy majd ott fogunk tolongani a rózsaszín ajtajaikban, várva hogy leejthessük a rózsaszín szappant. Jelenleg tehát nemi irányultság alapján nincs megkülönböztetés, de igény az volna rá.
Ha valaki négercsókot akar enni Angliában, az Tunnock's chocolate mallow, vagy általánosságban chocolate teacakes néven keresse. Erre véletlenül jöttem rá, különböző marketingcsokik mértéktelen fogyasztása során.
Rákaptam a vajas croissant-ra is (vagy ahogy a népdal mondja: reákapott a róka). Az ostoba angolok a croissant-t úgy mondják, hogy kroszon, mintha legalábbis valami szobanövény lenne. Franciául sajnos még mindig csak felejtek, de a kroszon igen nagyon bántja az én fülemet. Nemrég dícsért meg egy francia logopédus, hogy az avertissement szót hibátlanul, akcentus nélkül ejtem. Neki még nem megy ilyen jól a gyöngytyúk és a Kiskunfélegyháza szó, de tanítom rá :) Már magától tud kitalálni hosszú, magyar, nemlétező városneveket. A Baligafürednek majdnem bedőltem.
Az angol beszédem is alakul. Jelenleg a királynő által beszélt angolhoz közeledek, de ezt a királynő még nem sejti. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor már igazi BBC angolul beszélek, nem szép látvány. Tudok egy kicsit déliül is (saaarthern dialect), meg patois-ul, meg skótul. De a sznob angolt célszerű beszélni, a Northumberlandből vagy északról/délről/keletről jötteket kevésbé értékelik.
Az angol kiejtés és beszédértés problémaköre meglátásom szerint abból fakad, hogy Magyarországon magyar hangokkal tanítják az angol nyelvet (vagy néhol amerikaival, de az sokkal kedvesebb a magyar fülnek). Itt viszont angol hangokkal beszélnek, és teljesen más a két hangkészlet. Annyira, hogy az elején még a különbséget sem hallja az ember, mert olyan hangok észlelésére a füle nincs felkészülve. Aztán ha kialakul a hallása, akkor már három röpke mottyanásban is komplett mondatokat vél felfedezni, szabályosan képzett és kiejtett hangokkal, mintha csak papírról olvasnák a betűket egymás után.
Meg az is van, hogy az angolok a szájukkal beszélnek. Persze ki nem? Hát például mi. A magyar nyelvtől még a hasi zsírpárnáim is rengenek-zengenek, de ezt addig észre sem vettem, amíg két hónap angol után orrba nem vágott a felfedezés. Majd szóljatok, ha már magyarul van akcentusom :)
A cég mellett van egy Crooked Billet nevű körforgalom (ez az a kis aranyos a 2x4 sávos autóúttal keresztbe, amin reggelente jártam). A neve valami olyasmit jelent, hogy kacskaringós szállás, de nekem erről mindig a hórihorgas köcsög ugrik be. (A korrekt fordítás talán összetákolt szállás lenne, de nem vagyok én esélyegyenlőségi minisztérium.) Ez tehát itt a hórihorgas köcsög:
Vettem egy soros nullmodem kábelt egy kisebb számtech boltban, ez felért egy szabadkőműves kézfogással. Mikor sorra kerültem a fárasztó dolgokat kérdező júzerek után, és kértem a kábelemet, felakadt az eladó szeme, és látszott rajta, hogy most az jár a fejében, hogy biztos álmodik. Aztán ünnepélyesen kihozta és átadta a dicsőségesen csillogó nullmodem kábelt, és mindketten tudtuk, hogy aznap két olyan ember találkozott, aki tudta, hogy az mire való. (Ezt kívülállók aligha érthetik. Nullmodem kábel nélkül olyan a buherátor, mint jedi lézerkard nélkül.)
Múlt előtti héten voltam otthon is, de nagyon kutyafuttában. A Matávban sikeresen megtartottam a Cadbury prezentációt, ami jobbára Cadbury csokik prezentálásából állt, de nem Powerpointban, hanem szájon át. Ezt leszámítva eléggé futószalagon mentem végig az embereken, talán még az járt jobban, akivel most nem is találkoztam.
A hazaút ezúttal is rögös volt, 30 kiló szajréval próbáltam a munkahelyről eljutni Lutonba, és a Piccadilly line nem igazán akart ebben velem együttműködni, csak állt ott a síneken bambán. Egy kifordult szemű drogos ült szemben talpig bőrszerkóban, ebből már sejtettem, hogy ez nem a szerencsenapom.
Lassan kezdem érteni, hogy miért tartják az angolok a metrót megbízhatatlannak. Reggelente a kocsiban a rádió 4–5 vonalat is be szokott mondani, amivel van valami baj. Én mostanában inkább az 50 kilométeres kerülőt választottam a város körül, az nem dugul be annyira, 1 óra alatt le lehet nyomni jó esetben. A London Orbital érdekessége, hogy a lejtőre építettek kapaszkodósávot az okos angolok.
A lutoni vonat gáz, szardíniásdoboz módjára meg van pakolva, tiszta MÁV feeling lett rajtam úrrá. Azt mindig eljátssza, hogy behirdetik az 1-es vágányra, aztán a 4-esen áll meg. A reptérnél ezúttal meg sem állt, a városból kellett visszataxiznom. A lutoni taxis a külső hasonlóság ellenére nem olyan, mint a londoni taxis. Először keresztbeállt az úton, aztán elkezdett valamit irkálni. Mikor már 5 perce jegyzetelt, és kezdett körülötte felgyűlni a sor, nagynehezen elindult. Szerencsére a gépet elértem. Azt hiszem, legközelebb Heathrow-ról utazok (sőt nemcsak hiszem, mert már megvettem a jegyet). Márcsak az utazóközönség miatt is, mert ezen a gépen a szervezett bűnözés és egyéb sötét alakok nagy számban utaztak, hordákba szerveződve. Kedvem lett volna elsüllyedni a kék színű útlevelemmel.
Az Ericsson telefonközpontok karbantartásáról és a büntetőjogról a repülőn sokat megtudtam, mert valakinek a frissen végzett jogász barátnője meglehetősen élvezte, hogy kiváló kapcsolatokkal rendelkező 120 kilós "vállalkozókkal" és "üzletemberekkel" társaloghat egy whiskynél.
Otthon aztán a sok tennivalót leszámítva arany életem volt. Négy nap szandálban, kedvenc táskarádiómmal :) Ettem a sok rakott krumplit, rántott karfiolt, sajtlevest zsömlekockával, lencselevest tejföllel. Vö.: "...és lakmározának bárányt, és lajhárt, és orángutánt, sós ringlit babbal, zsenge gyökereket és gyönge szekereket."
Kis kerekeimnek (Citroën AX) véget ért a fékje, ezért elvittem őket szervizbe, ahol Brembo fékeket szereltek rájuk, mert az volt nekik kéznél. Az M5-ös BMW-ken is Brembo fék van, remélem elbír majd a rettenetes 45 lóerővel. Abban viszont kezdek kételkedni, hogy az előző tulaj tényleg leadta ezt a kocsit műszaki vizsgára. Bár a múltkor én is elvittem átnézetni, és egy szóval sem említették a féket, pedig már a féktárcsából se volt sok hátra.
Jobb oldalon közlekedni nem volt olyan szörnyű, néhány kanyar után újra rutinból a jobb oldalon kezdtem vezetni. Csak akkor bizonytalanodtam el, mikor megpróbáltam gondolkodni.
Elmentem a fogászatra is, ahol tavaly kihúzták egy egészséges fogamat, mondván hogy az okozza a bajokat. Mint kiderült, a mögötte lakó ciszta okozta, de már azt is 4+ hónapja eltüntették, a gyulladás meg még mindig a régi. A fejüket vakargatták, aztán egy egyetemi tanár bevonásával azt találták ki, hogy legjobb lesz, ha kihúzzák még egy egészséges fogamat, hátha az segít. Hát még mit nem, a sajátjukat húzogassák. Már így is csak 31 egészséges fogam van. Remélem egy szép nyári napon még visszanő a 32-dik.
Múlt kedden rekordot döntöttem, 2000 kilométerről jöttem dolgozni. Hajnal 4-kor kitaxiztam a reptérre, visszarepültem, aztán Lutonban béreltem egy kocsit (a jamaikai nőét nem kértem el hétvégére), és igen sebesen elhúztam Chandler's Fordba (kb. 100 mérföld). Valami lángelme ugyanis kitalálta, hogy aznap Staines helyett ott legyek tanfolyamon. Szerencsére az utat fizetik.
Hamar felfedeztem, hogy Londonon kívül csúnyán elhanyagolták a kamerák telepítését, és hogy milyen olajozottan gördül a gázpedál. Egy új Ghia Fordban nem poroszkálhat az ember az autópálya szélén 70-nel.
A kocsi kiválóan össze volt rakva, de sajnos ötvözte magában a német és az angol Feng Shuit. Zöld alapon piros mutatók és kikapcsolhatatlan lábfűtés; Pangloss mester alighanem tévedett, mikor ezt minden lehetséges világok legjobbikának titulálta. A kuplung mellett sem volt hely lábat pihentetni, de ez a balkormányos verzióban valószínűleg máshogy van, ennyire még egy német sem lehet mazochista. Az index nagyon szépen ketyeg, és remekül ki lehet látni a szélvédőn, én mégis inkább maradok a francia kocsiknál. Erősen gondolkodok egy Peugeot 605-ön, csak még azt kell kitalálni, hogy hova járjak vele. Ja, meg is van: Tescoba :)
Bár most kedden elköltöztem Staines-be, és 10 percnyi sétára van a Tesco Homeplus, néhány buszmegállóra pedig az ashfordi nagy Tesco. A munkahelyemtől 5 percre lakok, lustaság fél egészség. Mikor a havazás (5 centi hó) miatt egész London meghalt, és a repülőtereket bezárták, én szimplán átsétáltam a szomszédba dolgozni.
A ház lengyeleké, kb. 3 lengyel lakik most benne. Valamivel magasabb szinten művelik a Feng Shuit, mint az angolok, az egyik ember barátnőjének még Feng Shui órája is van, és a kertben is leledzik egy mini Feng Shui tó. Rendes zuhanyrózsa is van, ami felfogatható a falra. A keverőcsap viszont angol, a lepottyanós szeleppel és a halálra forrázó és fagyasztó káoszelméleti hőfokszabályozással. Már kidolgoztam egy tekergetési stratégiát, amivel a 25–40 fok közötti tartományban tudom tartani a hőmérsékletet, ez komoly eredmény. A lakás egy sikátorból nyílik, de belül elég jó. Van egy kb. 10 négyzetméteres szobám (370£/hó), szénné fogom világítani. Net az sajnos csak február 23-tól lesz, addig nem nagyon írok majd senkinek, legfeljebb hétvégén valami felvilágosultabb városból. (A cégnél alá van aknázva a net, plusz be vagyunk kamerázva. Ezek mindenre kíváncsiak: még a 21-es portra indított SSH is man-in-the-middle attackot jelez.)
A lengyeleket valami lengyel kivándoroltatóügynök hozta ide másfél éve, aki szervezetten adott szállást meg munkát nekik. Állítólag ez illegális. Kivándorlási tankönyvet írni viszont nem az, úgyhogy lassacskán most már én is megírom az enyémet, amit annyi ember kért. Van, aki nem bírta cérnával, és már el is indult, úgyhogy lesz társaságom :) Bumbi user is ideköltözött nemrég, a messze délen levő Eltham-be hivatásos ipari kémnek, aztán ezt hamarosan módosította olimpiaszervezőre. Masszívan zsíros-fűszeres ételek hiányában az ünnepi tocsogás nagyon visszafogottra sikerült, kiflit ettünk gyümölcslével, meg fűrészporos sütit. Amit itt pepperoninak hívnak, az Magyarországon az olaszkolbász nevet viseli.
Múlt hétvégén meglátogatott Móni (unokatestvérem), és megnéztük az Alegríát. Móni olyan komoly prekoncepciókkal érkezett az itteni időjárásra nézve, hogy leszállása után nem sokkal köd és sötétség borult a városra a hetek óta tartó ragyogó napsütés után, és azóta is hideg van (5–10 fok).
Azt nem mondanám, hogy a Cirque du Soleil sokkal felülmúlja a kínai nagycirkuszt, de zeneileg hozzátettek egy kicsit a műfajhoz, és kiváló bohócaik vannak. A Royal Albert Hall pedig gyönyörű. Voltak kétségeim, hogy szandálban és farmerben menni jó ötlet-e, de utólag mondhatom, hogy igen. Láttuk Kulka Jánost, alattunk ült. Sajnos az előadást nem volt szabad fényképezni.
Unokatestvéremnek nem volt egyszerű dolga, egy nap alatt bemutattam neki a teljes londoni tömegközlekedést, számtalan metróvonalon, buszfajtán és vonaton utazva. A közlekedés ezúttal nem volt hozzánk kirívóan kegyetlen, de azért megtapasztalhatta személyesen is a BKV kalandtúra fogalmát, orrunk előtt lezárt metróállomásokkal és Hyde Parkkal. Így nem láttuk a hattyúkat meg a madarakat, de korábban felültünk a London Eye-ra (alias Millenium Wheel), és onnét láttunk mást. Például London uborkáját, a Gherkint. Elhiszitek, hogy a lávalámpa jut róla eszembe?
Másnap korán reggel aztán összepakoltunk, és 90%-ban elköltöztem Staines-be, ahol egyből mehettem is dolgozni, ő meg némi nézelődés után elgyötörten elindult haza. Staines neve egyébként a felvilágosulatlan északiak szerint Szennyeződést jelent (stains = foltok), de én tudom, hogy hogyan kell helyesen kiejteni, és úgy már nem is.
Az utcán tanúi lehettünk annak, ahogy egy kocsi kormányműve(?) menet közben szétesik, és potyognak belőle a fogaskerekek meg egyéb öntvénydarabok. A nőt sikerült meggyőzni, hogy ne próbáljon vele továbbmenni.
Én még este hazavittem a jamaikai nő kocsiját Edgware-be. Éjszakára maradtam, mivel ott van net, Staines-ben meg nincs – egy kávézót kivéve, ahol 5 font óránként, ha viszem a gépem. Másnap reggelig próbáltam befejezni függőben levő dolgaimat, nagyon kevés sikerrel (két pihenés nélkül töltött hét után, hajnal 3 óra tájban az ember figyelme már lankad, és komoly pusztítást tud véghezvinni hálózataiban). Úgyhogy inkább fogtam a maradék cuccot is, felültem a metróra, és végleg elköltöztem Staines-be a lengyelekhez.
A lengyelek középiskola után jöttek ki, és most épp Amerikába vágynak. Lehet, hogy összekötöm őket Bumbi userrel, mert ő az ismeretlen helyek utáni honvágyak szakértője.
Staines az egy félig halott kisváros, este 6-kor bezár az éjjelnappali, és kiengedik a kutyákat. Azaz még csak azt sem, mert nincsenek kutyák, talán halottak azok is. Nyitás reggel 10-kor, addig mindenki nyugodjék békében. Olyan, mint Kalm a Final Fantasy VII-ben, én pedig a Shinra műveknél dolgozok.
A cégnél valószínűleg meg akarnak tartani, mert hozzámvágtak egy CCNA könyvet, hogy vizsgázzak le belőle. Ez méretre kb. olyan, mint a Gyűrűk Ura, és fejezetenként 1 lapra ki lehetne írni belőle, amit tudni kell. Ezzel az információtartalma még mindig felülmúlja a Gyűrűk Urát, de így is kihúzza nálam a gyufát. Utálom az amerikai "tankönyveket". Ott a könyvnek nem emészthető információt kell tartalmaznia, hanem a méretének kell tekintélyt sugároznia. Ha egy könyv 5 kiló és 10 centi vastag, akkor azt csak nagyon okos ember cipelheti. Szerintük. Én többre becsülöm a vékony, de tömören megírt könyveket.
Bátor ember vagyok, próbaidő alatt felhívtam az izraeli programozók figyelmét arra, hogy fogalmuk sincs a multicast programozásról (se), és méltóztassanak legalább az alapvető koncepciókat megismerni egy féloldalas (nahát, nem 5 kilós!) leírásból, mielőtt idehánynak nekünk valamit szoftverintegrálni, mert most a kernelt kellett hozzáfaragnom a szellemi környezetszennyezésnek minősülő programjukhoz. Mondhatnám azt is, hogy a hegy ment Mohamedhez.
Más javaslataim is kezdenek hullámokat kelteni, még az is lehet, hogy viszem itt valamire.
Az itteni bankok impotensek. Igaz, hogy szinte minden ingyen van náluk (számlanyitás, számlavezetés, kivonatok, netbank, csekkfüzet, kártya, pénzfelvétel), de szeptember 11. óta nagyon nehéz a számlanyitás, és nem ismerik az átutalás fogalmát, csak hitelkártya–folyószámla viszonylatban. A valódi (bankközi) átutalásokhoz be kell menni a bankba, a normál tarifa 20 font.
Nagyon nehezen adnak rendes bankkártyát (Mastercard, Classic Visa). Ez azért van, mert debit jellegűből nincs nekik olyan, pedig nekem az kellene, pont úgy, mint otthon. Semmi szükségem hitelkártyára, az már megint egy sunyi marketinges próbálkozás a manipulálásomra, tessék érte szépen leperkálni a spam offsetet.
Debitkártyával ugye van egy számlám pozitív egyenleggel, azt költhetem el a kártyával. Hitelkártyával ez úgy megy, hogy a saját pénzemet nem költhetem el, hanem csak a hitelkeretemet egy külön számláról. Ettől aztán lesz egy pozitív egyenlegű folyószámlám és egy negatív egyenlegű hitelkártyaszámlám, amit (ill. aminek egy részét) X nap múlva ki kell egyenlíteni a pozitívból. Ha a user ezt eltéveszti, elfelejti, nem tartja számon, lekési, nincs rá pénze, kórházba kerül, vagy egyszerűen csak nem érti az egészet, akkor megszívta, a bank pedig kaszál. Eddig még csak-csak elmegy (sok hűhó semmiért), de természetesen a usernek lehetőséget adnak lehetőségein túl költekezni (ez a cél), és persze a konstrukciót tovább bonyolítják ennek leplezésére, hogy aki eddig követni tudta, és tisztában volt a lehetőségeivel meg a kötelességeivel, az is belezavarodjon. Itt a piros, hol a piros? A bank nyer. (Az újságban azt olvastam, hogy 4 percenként emelkedik a hitelkártya-tartozás 1 millió fonttal Angliában.)
Hitelkártyát én fél éves hiteltörténet hiányában nem kaphatok. De lehet, hogy majd megkérdezem a cégnél is, mert úgy vettem észre, hogy az világ a világban. Csodálkoznék, ha pont bankkártyájuk nem lenne. A sékelbe (₪) történő konverzió vállalható kompromisszum :)
Az is lehet, hogy nyitok egy saría-kompatibilis bankszámlát (itt olyat is lehet), hátha az iszlám világ sikeresen kombinálta a banki marketinget a szőlőkaróval, és csinálnak nekik folyószámlához kötött Mastercardot is, legalább virtuálisan. Otthon a HVB-nek sikerült, szóval biztos nem lehetetlen.
Ha vannak hírek, írjatok. Egyetek sok nyuszikrémet. Részemről mára ennyit a morgásból, máma már nem hasad tovább. 10-es sorszámmal reményeim szerint a kivándorlási útmutatót írom meg az arra éhezőknek, kihasználva a mostani kényszerű nem-netezés és a nem-munkábajárás állapotában megspórolt időt. Valahogy így keletkezhetett a Zen is: nem volt internet, és nem kellett az alapítónak messziről munkába járni. De én majd vigyázok, nehogy véletlenül újabb vallást alapítsak.