Ezek itt nagyon betegek. Vannak holmi autópályaszerűségek (dual carriageway) a városban, átlag 2x3 sáv elválasztva, néhol több is. Szép egyenesek és laposak, amilyennek egy útnak lennie kell. Lehetne is rajtuk haladni, csakhogy. 40 mérföld per órára (64km/h) korlátozták a sebességet, és bekamerázták az egészet. Mint a kegyetlen szülő, aki elhelyezi a spájzban a csokigolyót, aztán webkamerát szerel fölé, és tiltást léptet életbe :)

A kamerázás azzal jár, hogy az autók inkább 30-cal mennek, meg minden kameránál halálra rémülten tapossák a féket, mert ha egy kicsit is túllépik a 40-et (normál utakon a 30-at), az elég súlyos bírsággal, büntetőpontokkal, 100% biztosítási felárral, és néhány alkalom után egy éves eltiltással jár. Még állásinterjún is számítanak az effajta bűncselekmények. Hát ezt is megéltük: visszasírom a pesti közlekedést, ahol az Üllői úton a 60-as limitnél 160-ra állítják be a traffipaxot, ha mérni támad kedvük.

De ez még csak a kezdet. Ezekbe a soksávos autóutakba hektárban mérhető kiterjedésű körforgalmakat építenek be. Ekkora helyen már értelmes képződmények (felüljárók, hidak, fel- és lehajtók) is elférnének, és haladhatna a forgalom fennakadás nélkül, de az angolok szeretnek fennakadni. Azt figyeltem meg, hogy minél nagyobb egy körforgalom, annál nagyobb a dugó körülötte. Egy 9 bejáratú 4 sávos körforgalomnál rendszeresen várok 15–20 percet. A hiba a körforgalomban lehet, mert utána semmilyen irányban nincs torlódás, csak előtte. A munkába járás mostanában újra 3 óra körül mozog, napról napra nagyobbak a dugók. Most már a 60 kilométeres kerülővel is megpróbálkozok néha, mert az még mindig gyorsabb, bár már a Londont körülvevő körgyűrű is kezd eldugulni. Nagyjából minden utat kipróbáltam, a viamichelin gazdaságos útvonal tűnik a legjobbnak. (Miért nincs még Tesco gazdaságos útvonal?)

Adott tehát egy remek úthálózat, és telerakják kamerákkal. Az autóutakat 40-es limittel és impotens körforgalmakkal teszik tönkre, a mellékutcákat fekvőrendőrnek nem nevezhető hatalmas piramisokkal. A buszsávokról: ahol én járok, ott félóránként megy el rajtuk egy busz, azt leszámítva üresen állnak. Mellettük meg a maradék vékonyka sávban áll a dugó, ami egyáltalán ki sem alakult volna, ha a buszsáv szabadon használható. Megint adtak egy pofont a környezetvédelemnek. Városon kívül autópályán a limit 70mph (110km/h), ami a Heathrow körüli 2x6 sávos tükörsima aszfalton már eleve nagyon fáj, de ezt a legkisebb szél vagy eső esetén leveszik 50-re. Mondanom sem kell, minden áldott oszlopon sebességmérő kamera figyel, és ott vannak az úton a csíkok. Így tehát a lassúság és a dugók garantáltak, meg megvan a napi feszültség is. Az igazán remek úthálózatot sikerült használhatatlanná tenni; az emberi hülyeség nem ismer lehetetlent.

A kamera a biciklisávban is mér, meredek emelkedőn is, 30mph limitnél. Ez minimum szteroidon nevelt biciklistákat feltételez. Már csak rendszámot kéne rájuk szerelni.

Utánaolvastam a dolognak, és a kamerarendszer bevezetése egyáltalán nem csökkentette a balesetek számát és súlyosságát. (Surprise, surprise.) Ha lesz egy kis szabadidőm, majd csinálok valami beat the system mozgalmat, mert hát mégsem van ez így jól. Túlzottan unatkoznak itt a rendőrök, hogy ilyenekre van idejük. Állítólag régen nem voltak kamerák, és rugalmasan ítélték meg a túllépést (ami bizonyítottan helyes gyakorlat, ha a baleseteket akarjuk minimalizálni). Csak aztán valami hivatalnokbanda kitúrta a közlekedésmérnököket. A 70mph limitet sem ártana már feljebb emelni, mert szép dolog a hagyomány, de 1965 óta fejlődött valamelyest az autóipar és az úthálózat.

Mint az a fentiekből kiderül, a londoni autós közlekedést mostanra már elég jól megismertem, és nem jövök zavarba a legdurvább körforgalmakban sem, cikázok és tekergek bennük simán. A durvább körforgalmak alatt olyat értek, hogy legalább 15–20 sáv megy bele, belül lámpák vannak összevissza, és esetleg a közepén szintben keresztülvezet egy 2x4 sávos autóút. Egyedül Heathrow mellett van egy rész, ami elég ijesztő. Ez egy olyan út, ami mellett mindkét oldalt szembejövő sávok vannak. Ha az ember kicsit elbambul, akkor az a benyomása támad, hogy szembe megy az autópályán a forgalommal a középső sávban. De ez itt normális. Szereltek rá kamerát, hogy biztonságos legyen.

Heathrow mellett ezt leszámítva jó menni, Hatton Crossnál percenként szállnak le a fejem felett a gépek. De ha épp az M4-es autópálya irányából kerülöm ki (mert itt van M4 is), akkor meg pont hogy felszállnak. Gyakran járok arra, ahol az emeletes busz borult, az M25 és az M4 körforgalomnak álcázott találkozásánál. Annyi kamerával, ami ott van, egy egész lakótelep csokigolyókészleteit meg lehetne figyelni.

Az útra festett badarságokat már nem veszem észre, a szemem megtanulta, hogy figyelmen kívül kell őket hagyni. Ha majd megkérdezik, hogy miért ütöttem el a zebrán (vagy valamilyen más állaton) a gyalogost, szemrebbenés nélkül fogom mondani, hogy a hülye angol felfestések miatt. Ugyanis már a zebrát is csak nézem, de nem látom, annyi cikkcakkos mifene van körülötte.

A sárga és egyes esetekben a piros lámpán is lazán átmegyek, mert a sárga az itt a közvilágítás, a piros meg valójában sokszor zöld. A kereszteződést ugyanis úgy képzelik el, mint én a karácsonyfát, sok szép színes lámpával. Például ha 5 lámpa néz velem szembe, és abból 2 piros, 2 sárga, 1 pedig piros és zöld egyszerre(!!!), abból máris tudom, hogy mehetek egyenesen, az angol lámpakitalálók pedig totál hülyék. Ezek után nem csoda, hogy inkább körforgalmakat építenek, az még mindig jobb. A kereszteződéseknek van még egy szépsége: amikor a sávokat festik, akkor a kereszteződéshez érve hirtelen mindig elfogy a festék. Mikor 4 sáv megy be és a másik oldalon 3 sáv vezet tovább, a kereszteződés meg egy nagy darab üres aszfalt, netán mindezt még egy kanyar is fűszerezi, akkor sejthető, hogy a túloldalon a besorolás nem feltétlenül a jobbkézszabály szerint fog történni. Már persze ha nem mennek egymásba már a kanyarban.

Van kátyúm. Pesten az ember bővelkedik kátyúkban, de itt csak 1 jutott. Cserébe van piroshullám.

A filozófia nagy kérdéseit újabbakkal egészítem ki: Hol a fenében vagyok? (Értsd: melyik Coronation streeten a 100 közül?) Egyáltalán milyen irányba megyek? Hogyan jutok innen haza?

Nappal ugyanis nem kunszt közlekedni, de sötétben szinte mindig eltévedek. Pedig London északnyugati részét a sok eltévedésnek meg dugókikerülő útvonalkísérletnek köszönhetően már elég jól ismerem. Az eltévedéshez múlt hétvégén vettem egy Tesco gazdaságos GPS-t Borehamwoodban (e: bórëmvud), hogy megválaszolja filozófiai kérdéseimet. Descartes-nak is ezt kellett volna tennie, a GPS nagyszerű dolog. Az útvonaltervezést persze nem szabad rábízni, mert akkor 1 órát állok dugóban, és 30 kilométer helyett 50-et megyek. De mindig tudja, hogy hol vagyok, merre megyek és mennyivel, meg beszél hozzám, hogy szerinte merre kéne mennem. Ebből is lett néhány esti eltévedés, mert gátlástalanul bevezetett zsákutcákba, meg a negyedik kijáratot mondta olyan körforgalomban, aminek csak 3 van. (Alaposabb megfigyelés után találtam negyediket is, de az csak hiba a tér görbületében.) A térkép tehát nem a legfrissebb benne, és hát nem is csoda, a körforgalmak gyorsan szaporodnak mostanság ("new roundabout ahead" tábla, piros alapon fehérrel). Most már nem hiszek neki, és így együtt egész jól elnavigálunk.

Van benne egy adatbázis a kamerákról is, és előre csilingel, ha kamera jön. Sajnos ez is elég régi már, nem mindig ott vannak a kamerák, ahol lenniük kéne. Egyfolytában csörömpöl. Ahogy Vörös István énekelte: "tele van a város kamerával".

A GPS-szel kapcsolatban az is fúrja az oldalam, hogy mi van, ha egy város valamilyen irányban nyúlik vagy emelkedik. Mi lesz akkor a térképekkel? Vagy nyúlékony város nincs? A jólnevelt városok mind mérettartóak?

Az angol közlekedésnek vannak hasznos vívmányai is. Ilyen például az utak karbantartása. Egyik nap a saját szememmel láttam Staines-ben, hogy nem látok semmit. Ez azért érdekes, mert előző reggel feltúrták ott az utat hosszában, és végigásták árokkal. Jó pesti szokás szerint ilyenkor az jönne, hogy bevetik sóval, fél évig a kutya nem néz rá, aztán különféle cégek elkezdenek rajta egymással veszekedni, hogy ki kezdje a munkát. Végül télire leaszfaltozzák, aztán következő évben túrják fel újra. Itt viszont másnapra a túrás nyomtalanul eltűnt. Kontraszt gyanánt azt is ideírom: "Műegyetem rakpart 2009-ig lezárva".

A belvárost 8 fontos behajtási díj (Congestion Charge, CC) védi, de a magyar díjfizetésnél jóval barátságosabb módon. Be lehet fizetni a neten, telefonon, SMS-ben, postán is, felár nélkül. Sőt ha utólag jön rá az ember, hogy oda akar menni, vagy véletlenül téved be, akkor sincs semmi probléma, aznap éjfélig befizetheti a 8 fontot, vagy másnap éjfélig 10-et, a büntetés csak utána jön.

Komoly vívmány még a dupla piros csík is az út szélén, ami azt jelenti, hogy megállni tilos, de nagyon. Pesten ilyet kéne felfesteni a körúton, és akkor megszűnne az a jelenség, hogy a 7-es BMW lerobbanik a Blahánál, a dugó meg Budaörsig áll miatta. Mert akkor a 7-es BMW-t elvontatnák, majd beleraknák a hidraulikus présgépbe, ami irreverzibilis változásokat okozna a karosszériájában, és többé már nem is ülne bele senki.

A Mercedes, Jaguar, BMW és egyes sportkocsik amúgy itt is népszerűek a mozgássérültek körében, csak itt a mozgássérültet nem kell idézőjelbe tenni, mert olyan kocsit vesz, amilyet akar, pénzügyileg nem rokkan bele. Ma láttam egy új Bentley-t is. A logóját utólag azonosítottam, mert fúrta az oldalam, hogy mégis melyik gyártó használ ufóharapás alakú ledes hátsó lámpát.

Hamarosan nálam is beköszönt a prosperitás és dolgoknak vevése, mert múlt héten megkaptam első fizetési csekkemet, és ma magát a fizetést is. Ez most különféle okokból több a normál nettónál, néhai magyar fizetésem nyolcszorosa. Kezdetnek nem rossz. Lehet, hogy ha hamarabb elindulok Londonba, akkor már nyugdíjas lennék és a gyerekeimet legeltetném a mezőn? De jó ez így, most volt itt az idő.

Szombaton megreklamáltam az adóhivatalnál azt is, hogy ne Basic Rate-be rakjanak, hanem utalják szépen vissza az adókedvezményemet is visszamenőleg. Az adóhivatalban használt virágnyelven ezt úgy mondják, hogy kértem egy tax code-ot a personal allowance-hoz retroactively. Az ügyfélszolgálatuk hétvégén is 8–20-ig hívható, és az emailekre is azonnal válaszolnak. Adóhivatalban nagyon ott vannak az angolok.

Azt mondják, lakik itt egy királynő. Állítólag a Buckingham palotában teszi ezt, és meg is lehet nézni, ahogy ott lakik. De nekem ez az egész olyan mesebelinek tűnik, kiskoromban túl sokat etettek a télapóval és egyéb imaginárius lényekkel, nem veszem be olyan könnyen.

Következzék a TV-torna, ezúttal nyelvre gyúrunk egzotikus angol szavakkal. Bemelegítés: nyúltáp = pellet, kombi (autó) = estate. A fekvőrendőr alvórendőr (sleeping policeman), az útra tornyozott különféle akadályok gyűjtőneve road hump vagy road bump. A piramis alakú az road cushion vagy speed cushion (sebességpárna). Teeth-rattling = fogrüszögtető (karakószörcsökileg kevésbé járatosaknak fogvacogtató). Zing = szufla, ennek fontosságát hamarosan látni fogjuk. Szabadságot kivenni: book a leave. Catchment area = vonzáskörzet, ez valószínűleg minden idők egyik leghülyébb angol szóképződménye. A Thurlby Thandar egy cég neve, ne próbáljátok meg otthon kiejteni. A Maris Piper egy ízetlen skót krumplifajta, a Tamworth pedig szalonnadisznó.

A billion, trillion, quadrillion és a többiek kérdésében a britek betagozódtak Amerikába, ahol a nagy számok értelmezése komoly agyi nehézséget jelent, ezért a billion a mai angol nyelvben milliárdot, a trillion pedig billiót jelent, és ez igaz a hivatalos nyelvre és a köznyelvre egyaránt. Régebben még a 2⁶ⁿ nómenklatúrát követték, de annak már vége.

Krumpliból a karibi zöldségeseknél érdemes bevásárolni, mert az angol (pontosabban skót) krumpliknak nincs íze. A skótok krumplimonopóliuma termeszti a Maris Piper, Desiree, Kerr's pink és Estima fajtákat. Múltkor ízhiányomban rajtaütésszerűen felfaltam az utolsó töltött káposzta konzervet, most KFC zingerburgerrel próbálom pótolni. Teljes nevén new supercharged zinger tower burger, már a neve is ígéretes, és a logójában villámok cikáznak lángnyelvek között. Nem az a szelíd fajta, visszaharap rendesen. Bizonyára indiaiaknak fejlesztették, mert angol ember (James Bondot is beleértve) holtan fordulna le tőle a székéről.

A Java programozó nincs eszénél. Ezt már korábban is sejtettem, de most újra beleállt valami agygörcs, és összehívott egy meetinget. Az egyik asztal sarkán van egy régi kiszuperált gép, amire raktam TFTP+DHCP szervert, és azzal flash-elem a set top boxokat. (Nem műszakiak csukják be a szemüket.) Kitalálta, hogy sürgősen verziókövetésre van szükségünk, és erre az a legjobb, ha a DHCP szervert Windows alatt futó VMware-re telepítjük. Ily módon majd az Indiában és Franciaországban rekedt alsóbbrendű lények is letölthetik az általunk kreált felsőbbrendű virtuális gépeket, és 1G-t letölteni a modem sebességű céges VPN-en mennyivel jobb lesz nekik, mintha hozzájuk vágnék pár sort egy levélben, hogy azt egy DHCP szerver konfigjába tegyék bele.

Természetesen a szerver 4-es Red Hat legyen (minimál install ~970M), és legyen rajta SMB meg Apache is, nem tudja milyen modulokkal, mert azok mibenlétét előtte homály fedi. Mint ahogy azt is, hogy egy naponta 10 kérést kiszolgáló DHCP szerverbe mennyi RAM kell; szerinte 1G. Ez beleillik abba az elméletembe, miszerint a Java megóvja a programozót a tudástól. Ha PC-s oprendszert feltételezünk, akkor csak 2 nagyságrendet tévedett, mikrokontrollerrel 4-et. Biztos a homokozóban is 600-as Mercit tologatott matchbox helyett. Egy darabig próbáltam tiltakozni, de az illető szektavezér típusú, és a többiek támogatják is ebben. Szerintük is a virtuális gép lesz a megoldás (elvégre a magasságos Java programozónál jobban azt senki sem tudhassa), és egy TFTP szerver olyan horderejű kérdés, amihez menten meetinget kell összehívni, és egy csomó fölösleges szívást okozni egy mérnöknek. (Tisztelt bíróság, az emberölés jogos védelemből történt...) Mindezt azért, hogy egy jól működő és minden igényt kielégítő kész megoldást – időt és pénzt nem kímélve – kiváltsunk egy nonszensz agymenésre, ami senkinek nem hiányzik. (Indiában nem ezzel foglalkoznak, a franciáknak meg maguktól is van annyi esze, hogy hogyan flash-eljenek egy dobozt, elvégre ők tervezték.)

Az eddigi gép nem volt hálózatra kötve, a hálókártyája csak a set top boxhoz csatlakozott. A VMware-esnek természetesen hálózatba kötve kell lennie, mert nem tisztázott okból kifolyólag hozzá kell férnünk távolról. Mikor megjegyeztem, hogy az irodai hálózatok nem kedvelik egynél több szabadon eresztett DHCP szerver jelenlétét, akkor nem a hülyeséget vetették el, hanem a hardverkövetelmény nőtt +1 hálókártyával (VMware-rel lesz ebből még szívás, én meg majd akkor a sarokban elbújva röhögök). Most ott tart a dolog, hogy ha valaki STB-t akar flash-elni, akkor majd fog egy sok gigahertzes gépet több gigabyte RAM-mal és 2 hálókártyával, rak rá Windows-t, rak rá VMware-t, rátölti a mi behemót image-ünket egy nap alatt, és utána ugyanott van, ahol a part szakad. Alighanem fizetésemelést kéne kérnem és veszélyességi pótlékot. Azt hiszem, a Java programozónak azt fogom mondani, hogy nem érek rá (ami most igaz is, mert Source Specific Multicast Mapping redundanciát mérek meg még egy sor más dolgom is lett), és ha DHCP szervert akar, csinálja meg magának. Biztos nem fogja, de kíváncsi vagyok, hogy milyen kifogásokat talál ki.

A hétre írásban kaptam feladatokat. Sajnos az egyikhez az az ember van kijelölve vezetőnek, aki kétméteres körzetben halálos mérgeket bocsát ki. Ő nem Java programozó, de igen erősen szenvedélybeteg, folyamatosan forognak a szemei és remeg a keze, hogy mikor gyújthatna már rá, vagy mikor ihatja meg a következő kávét. Nem szeretnék a közelében lenni, csütörtökön is okozott egy jó kis fejfájást, és fertőtlenítenem kellett utána a billentyűzetet.

Mostanság kicsit úrrá lett rajtam a depresszió, de jövő hétvégére hazaröppenek majd a hedonista pesti bérleménybe. Kíváncsi vagyok, milyen lesz újra magyar beszédet hallani és jobb(?) oldalon közlekedni egysávos körforgalmakban. Hiányoznak a nagy kerekeim is (Peugeot 605) és már a kis kerekeim is (Citroën AX), az angolok nem tudnak kocsit gyártani. Azt hiszik, mindenkinek fagyos a lába, nekem meg majd' lerohad a Roverben, mert nem lehet elzárni a lábfűtést. De hát a sötétkék plüss szőnyeggel bevont konyhák és fürdőszobák után mit is várhatnánk? Ma hallottam egy rémtörténetet is: a patkányok kirágták a majonézes tubust a szekrényben, és kiszívták belőle az összes majonézt. Éjszaka nekem is rág néha valami az ágyamban. Ilyenkor jó, hogy nem alszok, mert még lerágna rólam ezt-azt álmomban.

Hallom, otthon hirtelen mérgező lett az Algopyrin, mert nem akarnak az emberek maguktól átszokni a "modern fájdalomcsillapítókra". Valószínűleg arról van itt szó, hogy a Sanofi drága pénzen reklámozza a bogyóit, a buta emberek meg még mindig inkább Algopyrint vesznek ahelyett, hogy paracetamollal mérgeznék a májukat.

Voltam ma a Hayes-i Tesco extrában, és vettem egy 12 darabos dupla csokis Tesco minimuffin szettet. Véletlenszerűen választott 6 darabos mintán végeztem az első mérést, mert mint tudjuk, 1 mérés nem mérés. Nem annyira jó, mint a 4 darabos nagyméretű leárazott tripla csokis, de lefogyni ma már nem fogok.

A napok kicsit keverednek ("ma"), mert már jó rég kezdtem írni, csak soha nincs időm befejezni. De ha ezt olvassátok, akkor már ennek vége :)