Meg közönséges is leszek, mert a figyelmemet ezúttal közönséges dolgok ragadták meg. Itt van mindjárt a Nemzeti Galéria (National Gallery). Az előtte álló IV. György király szobrának tetejét a madarak igen közönséges dolgokra használják.
De a szobrász sem viselkedett művészhez méltóan. Aki tanulmányozott már lovakat alaposabban, az tudja, hogy ez itt épp mire készül:
A lónak vannak még más közönséges részei is, de errefelé azokat nem revétlenítik.
A Nemzeti Galériába egyébiránt csak azért mentem be, hogy megkérdezzem, hogy hol van a Brass Rubbing Centre, azaz a Sárgarézdörzsölő Központ. Meg szerettem volna tudni, hogy hogyan dörzsölik ott a rezet, meg mivel, meg egyáltalán minek.
Meg is tudtam, a rezet a St. Martin-in-the-fields templom kriptájában dörzsölik, és az egész központ néhány szobányi, egy kávézó egyik sarkából nyílik. Persze kiderült, hogy nem szimpla rezet dörzsölnek, hanem rézből készített domborműveket mindenféle huncut krétával, rá a fekete vászonra. Az egyszeri A/4-es lovagokat 3,50-ért lehet dörzsölni, a nagyobbakat meg többért. Van fél fal méretű is, lehet válogatni.
Van egy olyan érzésem, hogy ide még vissza fogok járni, mert a rézdörzsölők fölé épített templomban iszonyatosan jó koncertek vannak, rendszeresen játszanak Bachot és Vivaldit, rendes hangszereken, nem holmi lepukkant zongorán. Bach a kedvenc matematikusom :) (Aki nem hiszi, az hallgassa meg a d-moll toccatát, az színtiszta matek.) Ebédidőben mindezt ingyen, vagy pár font adományért.
A rendes hangszer fogalma nálam elég egyedi, ilyen például az orgona, csemballó, hegedű, nagybőgő, fafúvósok, de némely mesterséges szintetizátorhang is. Viszont a zongorák és gitárok hangja kevés kivétellel szánalmas és lepukkant, hallgatásában annak ráció nincsen. A jelenlevő zongorák kivételek.
De hogy visszatérjünk a közönségességhez: Bach egyik művének, amit január ötödikén játszanak, az az angol címe, hogy Air on the G string. Ez az Air hegedűre adaptált változata, aminek az az érdekessége, hogy D dúrból C dúrba átírva a hegedű egyetlen húrján (G húr, azaz G string) el lehet játszani. Az angol köznyelvben azonban G-stringnek a tangát hívják, annak is a legbátrabb változatát. Aki nem hiszi, az írja be a Google képkeresőjébe, és ámuljon. Szigorúan tudományos célból természetesen.
Meglátogattam azért a Nemzeti Galériát is, de valahogy nem az igazi. Biztos nem volt elég közönséges. Szerintem nem szerencsés egy ilyen nagy múzeumban mindent végignézni, mert az olyan, mint mikor bélyeggyűjtő Pistike kap 5 kiló bélyeget születésnapjára. Így aztán csak mértékkel fogyasztottam a kultúrát, vetettem egy pillantást az ingyenes kiállításokra.
Első benyomásom az volt, hogy a középkori festmények nagyon súlyos Jézuskomplexusban szenvednek. Még ha valaminek eretnek módon tájkép lenne is a műfaja, a háttérben ott is muszáj átvonulnia minimum 1db szekérnek a szentcsaláddal. Többszáz év festészetét hazavágta az inkvizíció. A csendéletet is gyümölcslégy helyett standardizált zöldessárga fénycsőmegvilágítású puttók zsongják körül, hát fujj. Az aberráció netovábbja. Még jó, hogy nem akkoriban találták fel a mintás WC-papírt.
A későbbi korokból már azért van néhány értékelhető káposzta is (csendélet), meg Canalettonak a vizekről és épületekről (más néven Velencéről) festett képei, ezek megütik a mércét. A festékeinek a minősége sajnos nem volt az igazi, mostanra nagyon kifakultak.
A Francia Gáz (Gaz de France) jóvoltából van most egy kis szobányi Cézanne, és az toronymagasan ver mindent. Cézanne valószínűleg egy félig megrágott brokkolival is hibátlan tájképet kenne fel a vászonra.
Maga az épület is figyelemreméltó belülről, némely kupolája és boltíve nagyon szépen van megoldva. Sajnos fényképezni nem volt szabad, viszont vannak a kiállítási térben boltok, ahol meg lehet venni ezt-azt. Cézanne-reprodukciókat nem találtam, de kutyára való pulóvert azt igen, mert hisz' mi mást árulnának egy nemzeti galériában?
Nota Bene: a múzeum tele van bombanőkkel. Lehet, hogy csak turisták, de akkor is.
Leicester Square-en most a téli szezonban a magamfajta síksági elitnek állítottak fel egy kis szórakozást, körhintákat és egyéb veszélyes dolgokat. Persze a körhinta önmagában sétagalopp, úgyhogy meg is van billegtetve meg rázatva, és nyomják neki rendesen előre-hátra egyaránt. Ahogy kell. Az emberek meg sikítoznak rajta előre-hátra egyaránt. Ahogy kell. Itt Angliában az izgalmakat nem az átrozsdásodott felfüggesztések jelentik.
Van egy kétcsápos torony is, ami veszedelmes. Belakatolják rajta az embert, aztán két másodperc alatt felküldik a mennybe, 30–40 méter magasra lábat lengetni. Itt van egy kis idő elgondolkodni az élet értelméről, meg végrendeletet írni, amíg az átellenes csápba is beültetik az embereket. Aztán elkezdik az egészet tekerni, és a tartó izé eközben csuklik fel-alá, amíg a centrifugális erő be nem állítja stabilan sugárirányba. El lehet képzelni, hogy egy 20 méteres küllő esetén ez milyen kerületi sebességet jelent. Darus bungee jumpingra vágyóknak melegen ajánlom. Nincs jobb, mint a szilárd talaj.
Tesco a belvárosban is van bőséggel, még a Trafalgar téren is. Ez olyan, mintha Pesten a Deák térre építenének Tescót, vagy a Parlament mellé. Tulajdonképp ez nem is hülyeség.
Miközben ezt írom, 2007 lett, és porrá lőtték a London Eye-t tűzijátékkal. Alighanem a magyarnál nagyobb költségvetésből dolgoznak. Időjárásilag viszont nem volt most kedvem kimenni, mert bár 12 fok van (plusz 12), de viharos a szél, meg itt-ott esik az eső is.
Karácsony óta voltunk sokfelé a jamaikai nővel, gyakorolgatom Londonban a vezetést. Már nem annyira szörnyű, de értelmesnek nem mondanám. Az úton nincs egy talpalatnyi üres terület, minden tele van pingálva, mint egy rossz graffitis galeri után. Ahol nincs, ott meg felmarják az aszfaltot, és kicserélik másmilyenre, a bicikliseknek például zöld színű jár, a buszoknak piros. A tanulási folyamat nagy része abból áll, hogy megtanuljam figyelmen kívül hagyni a fölösleges színeket meg vonalakat.
Rendes közúti táblákat nem nagyon használnak, helyettük jellemzően kiraknak egy jó nagy sárga táblát, aztán 3 sorban ráírják, hogy mit akarnak és mikor ("6 láb 3 1/2 hüvelyknél szélesebb járművel hétköznap reggel 8 és este 6 között behajtani tilos, kivéve mozgássérülteknek"). Amíg az ember elolvassa, addig lazán beleszáll az előtte haladóba. Nyakukra kéne küldeni egy feketeöves Feng Shui oktatót, aki akár fizikai erőszak árán is elmagyarázza nekik, hogy a halottakat 357 fokra temetjük, az utakat pedig egyszerű táblákkal látjuk el, és csak a minimálisan szükséges felfestésekkel. A közút nem karácsonyfa.
Voltunk fagyizni egy olasz fagyizóban Chalk Farmnál (krétafarm). Fagyizóban fagyizni embertelenül drága, 2 font körül van egy gombóc. Ennyiből boltban lazán kijön 4 liter korrekt jégkrém, mert az itt az alapvető élelmiszerek közé számít, amit szinte mindennap esznek. Hasonló még a tejszín (single/whipping/double cream, clotted cream), a sajttorta (cheesecake), a gravy (barna egészségtelen szaft húsokhoz) és a custard (híg vaníliapuding édességek cukortartalmának tompításához). Anomália és önmeghasonlás: a jégkrémet nem pintben mérik!
Az angol nyelv általában rövid szavakat használ, a lelkiismeretfurdalás például qualm, a vécépapírguriga pedig toilet roll. Néha azonban ez visszaüt: a zsömle is roll, így nem tudják azt mondani, hogy vécézsömle. Szegény angolok. És a fagyi is icecream meg a jégkrém is, nincs külön szó rájuk (tudtommal). Ezt mindig szemükre lehet vetni, ha kifogásolnák, hogy a magyarban nincsenek nyelvtani nemek.
A tejszín és a tej érdekes szerepet tölt be az angol álkonyhában: mivel az angol ételek nagy része súlyosan mérgező, ezért ellenméregként használják őket. Jobb helyen a pintes tejeket kora hajnalban viszi házhoz az elektromos hajtású milk float, mert amúgy az angol ember vs. reggeli tea mérkőzés kétesélyes.
A karácsonyi pudinggal kapcsolatban jeleztétek páran, hogy tömény alkoholízű, és ez elméletileg így is van jól (gyakorlatban nem próbáltam ki). A dolog ugyanis arról szól, hogy a fél évre elásott pudinggal az angol ember bensőséges viszonyt ápol, minden nap meglocsolgatja az épp otthon fellelhető alkoholokkal, mondhatni együtt iszik vele. Mint a disznó, aminek fél évig a füle tövét vakargatják, meg becézgetik, aztán egyszer csak hopp, levágják. Így aztán a pudingot irdatlan mennyiségű különböző szeszesital áztatja át, ami többé-kevésbé kipárolog a végére, de az ízanyagok megmaradnak. Valószínűleg ezért szeretik annyira az angolok.
Az ő érdeklődésük középpontjában ugyanis az alkohol áll, személyiségük nekik sörorientált (beer-oriented). A biztonság kedvéért azonban a gyengébb torkúak a pudingot zsíros tejszínnel szokták leönteni megevés előtt. Az egy kicsit véd másnaposság ellen, mert mint tudjuk, az alkohol öl, butít, és zsírokkal észtert képez. Vagy savakkal aldehidet? De az nem jó, úgy nem jön ki a hexameter.
A két ünnep közt elmentünk a jamaikai nő családjához is, akik Crouch Enden laknak. Stephen King egyszer Crouch Endről írt egy H. P. Lovecraft ihlette novellát, ami többek szerint jó. Én azonban 6 és 8 éves korom között olyan mennyiségű sci-fi novellát tettem magamévá, hogy inkább a gyenge középszerű kategóriába sorolnám, amit Nemere István is csak álnéven publikálna. Persze ez még nem jelenti, hogy élvezhetetlen, mert hisz a fél magyar írótársadalom Nemere István álneveiből tevődik össze. Szóval Stephen Kingnek semmi oka szégyenkezni. Szegény Lovecraft viszont foroghat a sírjában, mert nagyon találó módon segédeszközboltot neveztek el róla:
Crouch Enden aztán egy kb. 10–15 fős jamaikai családban találtam magam, és játszottunk Wiivel meg ettünk vödörből csirkét (KFC). Van valódi raszta üdítőjük is patois felirattal: Likkle Bigga Pineapple. Péntek este az itt junkfood night, olyankor fish&chipset meg gyorskaját kell enni levezetés gyanánt. Vödörből, természetesen.
A nő öccse kb. 150 kiló, kétajtós szekrény méretű, és irtó mély hangja van. De a külseje csalóka: Michael Jackson rajongó, és DJ Mister Biggs néven a rádióban is azt nyomja. A polgári foglalkozása ramp agent (rámpaügynök). A reptéren hajigálja a poggyászokat a repülőre.
Szertartásosan megszagoltatták velem a jamaikai rumot. Sütiszagú, enyhén szintetikus hígítóra emlékeztető beütéssel. A dandelion&burdock (pitypang-útilapu) ízesítésű üdítőt magamtól kóstoltam meg (a kép jobb szélén, a cseresznyés light kóla és a gyömbérsör társaságában). Nálunk az ilyet köptetőnek hívják.
Szóba kerültek az ún. melegek is. A jamaikai nő valamiért nagyon ismeri a találkahelyeiket. Hampstead Heath-ben szerinte sötétedés után csak falnak fordított háttal tanácsos járkálni, már legalábbis ha egyenes szándékai vannak a férfiembernek. De sorolt még egy csomó másikat is, aztán kérdezgette a családot, hogy "Na mi jut eszetekbe Clapham Commonról? És Finsbury Parkról?" Persze a rokonok mindig ilyenkor hagyják cserben az embert, és bűnözők meg kis vendéglők jutnak eszükbe. Meg elkezdenek történeteket mesélni arról, hogy Clapham Commonban egyszer még a betörőt is kirabolták.
Pedig itt él egy szubkultúra, akik éjjel mindenféle közönséges dolgot művelnek meg hagynak ott maguk után, egy csomó park tele van velük. Az asszony azt hiszi, kutyát sétáltatni mennek. Ámde reggelre a parkot kitakarítják utánuk (ez is egy vidám foglalkozás lehet, szöges bottal használt gumira vadászni), aztán napközben mit sem sejtve ott dzsezzel a turista. Hát így menjen az ember a Hyde parkba. Ezek még ott is. És a hatóságok hogyan küzdenek a jelenség ellen? Angol hidegvérrel: megnyírják a bokrokat.
Azt írja a szakirodalom, hogy a ferde hajlamúak a fehér zokniról ismerik meg egymást. Vannak ennél egyértelműbb jeleik is, csak az már túlmutat az ismerkedésen. Ahogy Nagy Natália fogalmazott: "megfogjuk a férfit a nyelénél". Most már végre értem, miért nem tanácsos fehér zoknit hordani. Általános iskolában bezzeg senki nem akarta ezt elmagyarázni, de most okosabb lettem. Frissen szerzett tudásom birtokában a férfi WC-kben elhelyezett óvszerautomatákra is elkezdtem gyanakodni. Vajon kinek van rájuk szüksége épp egy férfi WC-ben? Azt hiszem, tudom a megfejtést. De nyugodtabban mentem WC-re, amíg nem tudtam.
Közben másodika lett, és munkába kellett menni. Kocsival mentem, át fél Londonon, mint kés a vajban. Visszafelé persze eltévedtem, de az nem ér, mert sötétben és Észak-Budán mindig eltévedek. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de nekem még olyan kocsihoz nem volt szerencsém, amiből sötétben vagy esőben ki lehetne látni. Vagy az ablaktörlőjük romlik el folyton, vagy az ablak anyaga csillog (buborékos), vagy a fűtés rossz, és emiatt párásodik. Ha netán mégsem rossz, akkor elromlik a kedvemért. A jamaikai nő Roverje meg beépített zsírzógombbal rendelkezik, mint a kacsa. Zsírhártyát ken az ablakra, hogy ne lássak. Közben én meg belülről próbálok párátlanítani, meg lesem a kamerákat (több van belőle, mint körforgalomból), meg nézem a térképet, és közben mellékesen vezetek is. Jóhogy eltévedek. Szerencsére már saccra is nagyjából hazatalálok. 4 éves koromban nem gondoltam volna, hogy egyszer majd:
Persze sejtettem én ezt, mint ahogy a mobiltelefont meg a joystickba épített Commodore 64-et is, csak nem mertem elhinni, mert ahhoz túl szépnek tűnt. Már csak azt kéne összeszedni, hogy most mikről álmodozok, aztán máris ismerem a jövőt 20–30 évre előre. (Nahát, hogy nekem mennyi okos feleségem lesz öreg koromra :)
Tudtátok, hogy valójában Rupert Murdoch alkalmaz engem? Mert én eddig nem.
De most lebukott, mert írt egy levelet. Hát mit mondjak, meglepődtem.
Pedig statisztikailag majdhogynem szükségszerű. Lassan már azok lesznek
kevesebben, akiknek a cégét még nem vásárolta fel.
Következzék a mai angol nyelvlecke. Refuse collection = lomtalanítás. Canapé = zsúrszendvics. Theatre = műtő. Surgery = orvosi rendelő. A mister és a doctor közti különbséget most nem ecsetelném, mert az közismert, vagy ha nem, akkor házi feladat :) De ami meglepő, hogy az angol nőgyógyász az mister, a skót nőgyógyász viszont doctor. A különbség abból fakad, hogy az angoloknál a sebészetből fejlődött ki a nőgyógyászat, a skótoknál meg a belgyógyászatból.
| Mókus = szkröl. Csak. Sajnos az angolok nem tudják, hogy a squirrelt hogy kell helyesen kiejteni. "We speaks how we speaks." Brent Cross pedig inkább Brent Kroff. Hát ezért írtam a múltkor, hogy a metrómegállók neve pilótavizsgás, mert az ember azt hinné, hogy legalább az egyszerűeket ki tudja mondani, de nem. És akkor hol van még a Gec Alsthom? Egy igazi angol ezt is betűre pontosan kiejti, hallani lehet benne a nemlétező hangokat. |
Egyik embert a cégnél Poornima Sathyavijanandának hívják, de sejtésem szerint ő nem angol.
A zöldségesnél lehet diót kapni, egyesével le van bélyegezve mind, szép piros tintával, mint otthon az import alma. Talán ezért nem árulnak itt mákot. De most inkább az almabanánra és a sült banánra voltam rámozdulva, a bélyegzős diót nem kóstoltam.
Egy kis hirdetmény: ha valaki üzenetet hagy, és csak annyit mond bele, hogy "szia Gümő, itt vagyok Angliában", azt nem fogom visszahívni azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok hangfelismerő művész. Tévesztettem már össze Schwarzeneggert is Stallonéval, úgyhogy aki nem akarja, hogy Kiszel Tündével tévesszem össze, az legközelebb a nevét is hagyja meg.
Iderakom a maradék képeket, mára már nem írok többet, mert már holnapután-után van. Így is rövidnek indult a történet, aztán megint mi lett belőle. Újabb kisregényt írtam, ahelyett hogy a puha meleg ágyban fetrengenék, és tölteném magamba a töltött káposztát. Vagy a tyúkgombócot.
1397-