Még mindig élek :) Ez csak azért hírértékű, mert ritka az ilyen nehéz hét az életben. Munkába álltam, valahol ott, ahol a kurtafarkú malac túr, London túlsó végén is túl, a 6-os zónán is messze kívül, Staines-ben. Ez jó esetben napi 5 óra utazást jelent, és egy kisebb állam költségvetésének mérlegfőösszegét. Vonattal időszaktól függően 14–15 font egy nap, ezért átszoktam a kicsit lassabb és igénytelenebb külvárosi buszokra és metrókra. Így 10 fontból kijön (magyar pénzben kb. havi 70 rugó). Időben nagyjából napi 5–5,5 óra az utazás, 9–10 óra a munkahelyen levés, van 2–3 óra egyéb elfoglaltság (tisztálkodás, készülődés, evés, papírmunka, kapcsolattartás a háziakkal), a maradék 7 órát meg beoszthatom a pihenés és a neten dorbézolás között, ha éppen szabad a net. A helyzet annyira súlyos, hogy mostanában az ágyban fekvésről álmodozva néha már nőt sem képzelek oda.

Világos tehát, hogy mielőbb Staines-be kellene költöznöm, de ez most várat magára. Egyrészt ott elég ritkán hirdetnek olcsón kiadó szobát, másrészt szakítottam egy régi hagyománnyal és mínuszba mentem anyagilag, ezért most a szokványos mértékű kaucióval is lennének gondok. Van viszont munkahelyem, és immár bankszámlám is, tehát a helyzet mégiscsak jónak mondható. Az most már eldőlt, hogy maradok. Egyrészt a visszafelé vezető út lezárult, másrészt hamarosan teljes értékű angol munkavállaló leszek, teljes értékű angol fizetéssel.

Azért csak hamarosan, mert kedves új munkahelyem meglepett egy 2-es szintű átvilágítással, ami még zajlik, és aminek az eredményétől függ a sorsom. Igazán beleírhatták volna a munkaszerződésbe, mert utoljára az urológusnál lepődtem így meg. Úgy látszik, nem kerülhetem el a sorsom, akárhova megyek, ott bőrkabát terem. A procedúra lényegét csak egy művész képes megfelelően megragadni és szavakkal kifejezni, ezért e tekintetben Sickratman C típusú nemzetbiztonsági átvilágításhoz írt ódájára hagyatkoznék. (Vigyázat, nagyon explicit szöveg.) Mostanában gyakran eszembe jut, hogy lehettem volna traktoros is.

A cég maga egy kicsit Matáv is, meg nem is. Nagy, de bizonyos dolgok mégis gyorsan történnek, például első nap készen várt az email címem, telefonszámom, bekerültem az összes nyilvántartó rendszerbe, kaptam egy notebookot (amíg megérkezik az új gép, amit már megrendeltek). Fényképes belépőkártyám is lett sitty-sutty, meg meghozta a FedEx az új céges mobilomat (Nokia, Made in Hungary). Épp jókor, a másikból kirepültek holmi rugók.

Ami különös, az az, hogy mindehhez nem kellett körbejárnom a várost egy papírral, hogy 21db aláírást összegyűjtsek, hanem tudott rólam a rendszer. Egyedül a munkaügyre kellett lemennem, ők is intéztek azonnal mindent, például kaptam tőlük egy papírt, hogy a bank nyisson nekem bankszámlát, de izibe'. A(z) HSBC ennek a felkérésnek már nem állt ellen. Azt is megkérdezték, hogy szeretnék-e most lakást venni, vagy esetleg később. Pedig úgy tudom, hogy itt a lakáshitelhez önrész és hasonló úri huncutságok ugyan nem szükségesek, de legalább két hónap munkaviszony igen. Kicsit más ez az ország, kicsit nagyon más.

A bankban azt is megkérdezték, hogy a tengerentúlról jöttem-e, ami első pillanatban nagyon furán hangzott, mert nekem az eddig Amerikát jelentette. A papírokat a Straub Elektől kapott tollal írtam alá, remélem, ez később nem fog hátrányosan érinteni :) Az viszont valószínűleg igen, hogy múlt héten nagy bankszámlanyitási igyekezetemben áldozatul estem egy kis "adatgyűjtésnek". Egyik komoly banki portálon ugyanis találtam olyan bankot, ahol elfogadnak netes előregisztrációt. Később jöttem rá, hogy ez egy olyan bank, ahol személyes adatokat gyűjtögetnek okirathamisításhoz. Nagyon ügyesen csinálják (pdf szerződések, érvényes X.509 tanúsítvány, cikkeznek róluk banki portálokon). Elég ciki, hogy bedőltem nekik, elvégre tisztában vagyok az efféle módszerekkel, de azért leírom, hogy véletlenül se járjatok így. Angol bankszámla nyitásához nincs királyi út. Az EU pedig a "terroristaellenes" törvényekkel áttolta a kockázatot és a felelősséget az államról az emberre, úgyhogy az éberség az kívánatos.

A cégnél az első nap azzal kezdődött, hogy új főnököm lyukat beszélt a hasunkba. Ketten vagyunk most beosztva hozzá, én meg egy izraeli lány, aki két héttel korábban érkezett. Aztán kivitt minket ebédelni, de kávézás lett a vége, mert nagyon szereti a kávét. Itt újabb 2 órát beszélt, így aztán rohannom kellett vissza a munkaügyre, és ebédelni sem sikerült, pedig enni kell, ahogy a maffia szállóigéje is tartja. Ha az ember nem eszik rendesen, akkor nem tud odafigyelni. Az odafigyelés pedig a maffiánál roppantul fontos, de nekem is sokat segít. Az evéstől függött leginkább az interjúkon nyújtott teljesítményem, meg a kipihentségtől.

Kávézás közben elég kívülállóként éreztem magam, mert főnököm Jeruzsálem, Tel Aviv és a Holt-tenger szépségeit ecsetelte, a lány meg a sorkatonai szolgálatáról mesélt. Én csak a töltött káposztáról és a helyes mákdarálásról tudtam őket felvilágosítani. (Nem mindegy ugyanis, hogy a mákot simán megdaráljuk, vagy szét is sajtolja a daráló. Egyedül az utóbbi vezet helyes végeredményre.) A héber laborfeliratok, a cégnél kiadott bevándorlási segédletek és a kóser élelmiszer rendelésére vonatkozó formanyomtatványok is tovább erősítették bennem az idegen érzést. Einstein is valami hasonlót érezhetett Los Alamosban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok itt a legokosabb, hanem hogy ha kimennék a teremből, munkatársaimnak nem kéne angolul beszélni. Már az is felmerült bennem, hogy biztos véletlenül szabadkőműves módra fogtam kezet valakivel egy interjún, vagy hatágú csillag van a tarkómra tetoválva, de aztán találtam a cégnél brazilokat, meg egy indiait. Angolok is leledzenek itt-ott. Őket többnyire arról lehet felismerni, hogy folyamatosan vedelik a kávét vödörszám. Ebből kikövetkeztethető, hogy főnököm is angol, csak sokat volt Izraelben.

Az eddigi, nem reprezentatív mintán végzett vizsgálataim eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy az angolok munkalátszatmániások. Napi 10–15 órát bent lógnak a munkahelyükön, de munkamániának ez aligha nevezhető, mert ebből egy csomót fecsegéssel, kávézással és szociális interakcióval töltenek. Nagyon sok a céges rendezvény is, ahol az alkalmazottaknak illik ott lenni, és egymással tölteni a szabadidejüket. Csütörtökön például munkaidő végén egy csokigyárba vitték ki őket, ahol éjjel 1-ig buliztak, csokiszökőkutak és csoki utcanévtáblák között. Ez mondjuk nem lett volna rossz, de sajnos eléggé az ivásról szólt a dolog, meg nekem éjjel egykor már értelme sincs elindulnom haza. Jövő héten is lesz egy közös karácsonyi vacsora, arra én is befizettem.

Van egy olyan szabályozás az EU-ban, hogy 7 hetes átlagban nem lehet az embereket heti 48 óránál többet dolgoztatni. A 48 óra helyből elég sok, de az angolok lobbiznak az eltörlése mellett. A cégnél is van egy olyan papír, amivel kivonja magát a dolgozó a szabályozás alól, és ezt melegen javallott aláírni ("we highly recommend"). Érthető hát, hogy itt ismeretlen a másodállás fogalma. Én persze renegát módon gondolkodási időt kértem, mert eszem ágában sincs napi 12 órát bent lehúzni. Igaz, hogy napi 5 órát bájcsevegni sincs kedvem a munkahelyen, hacsaknem ehhez biztosítanak megfelelő minőségű munkatársakat, úgymint okos miniszoknyás lányokat. Plusz pénz ugyanis nem jár a túlóráért.

Hét elején egy kellemetlen szerelmi háromszög volt kialakulóban, főnököm ugyanis komoly érdeklődést tanúsított az izraeli lány iránt, az izraeli lány meg irántam. De aztán a lány túl sokat beszélt, így főnököm érdeklődése alábbhagyott, én meg túl keveset beszéltem, így a lány érdeklődése is alábbhagyott. Jobb ez így, nem szeretnék José-Fernando Emmanuelt játszani egy szappanoperában. Inert vagyok, mint a nitrogén.

A munkatársak elég kreatívak, például majomkenyérfát ültettek a SuSE linux dobozába. Irtó jól néz ki. Van egy VoD szerver is, ami a marharépa (turnip) nevet kapta a keresztségben. Meg vannak extrém case modok is a laborban, jellemzően 3" falvastagságú páncélszekrényen alapulnak. Hmmm.

Nehezíti az életet egy elkényelmesedett Java programozó, aki lusta a száját megmozdítani, ha olyan alantas lényekhez kell szólni, akik el tudnak képzelni DHCP szervert virtuális gép nélkül. Többnyire eszik meg szuszog, és közben kienged a száján egy-egy halk szusszanást beszéd gyanánt, de a szája nem mozdul. Ha a szusszanás alaposabb elemzése során arra jutunk, hogy az kicsit artikuláltabb szájmozgással valószínűleg "prajszasz"-nak hangzana, levonjuk a következtetést, hogy egy processzről lehet szó. Meg néhány más következtetést is levonunk, de azt megtartjuk magunknak.

Hét elején Powerpointtal próbáltak megmérgezni, ahelyett hogy munkát adtak volna. Szerencsére most abbahagyták, mert egy linuxos STB tesztkörnyezetbe menekültem az indiai emberhez, de várnak még rám PPT "oktatási anyagok". Ha sokáig etetnek vele, majd én is hülyeségeket fogok beszélni. Meglátásom szerint a Powerpointot oktatásra használni bűncselekmény.

A virtuális életem veszélyben forog. A sok utazás miatt nincs időm itthon a netezésre, a cégnél meg mellőzendő a személyes email és nethasználat. Pedig alapvetően virtuális lény vagyok, a tevékenységem 90%-át a neten fejtem ki (munka, emberi kapcsolatok, vásárlás, szórakozás, művelődés, pénzügyek, telefonálás, tanulás, segítségnyújtás, hírolvasás stb.). Ha fizikailag nem léteznék, a világ számára akkor is majdnem ugyanolyan kézzelfogható maradnék. Csak akkor nem tudnék Tescózni :)

De nem kéne napi 5 órát utaznom se. Az utazásra most azt találtam ki, hogy kómába kell esni, és zombiként végigzötyögni az utat, mp3-mal a fülben. Így egy kicsit tudok pótolni az otthon elnetezett pihenésből. Nehezíti a dolgot, hogy a helyi BKV-n (TFL) is felülreprezentáltak az antiszociális egyedek. Nem könnyű úgy lazítani, hogy 2 órát forró fokhagymás-nikotinos lehellettel a tarkómon kell végigállni. Vagy két túlméretes blob közé bebuggyanva az ülésre. De bizonyára ez edzi a jellememet. Bizonyára. Egyszer viszont egy lány is hozzámdörgölőzött a tömegben (nem, nem fordítva történt). Nem volt különösebben az esetem, de azért hálás vagyok neki a kedvességéért :)

Az angol billentyűzet mondjon le. Mármint az angol angol billentyűzet, ez ugyanis nem azonos az általam kedvelt amerikai angol billentyűzetkiosztással. A font jelét (£) rakták a kettőskereszt helyére, és totál máshol vannak a kedvenc billentyűim (kukac, backslash, pipe).

Van néhány dolog, amit nem értek. A cégnél a WC-papír tartójára az van írva, hogy "less is more" (a kevesebb több). Mit akarhatnak ezzel mondani? Meg miért romlik az angolom, mióta egész nap azt használom? Hét elején még mindenki dícsérte a nyelvtudásom, mostanra meg már szinte csak nyögdécselni tudok, és tudván tudva követek el alapvető nyelvtani hibákat. Rossz hallani magamat. Vajon megjavul ez majd, vagy lesz ez még így se? Aztán itt van a lányok nyelvének kérdése is, ami már régóta foglalkoztat. Miért van az, hogy egy csomó lány (magyarokat is beleértve) nem a kaját teszi a szájába, hanem először a nyelvét dugja ki? Talán a kaja és a nyelve nem férne el a szájában egyszerre? De akkor hogyan rág? Ha valaki tudja a választ, feltétlenül írja meg.

Staines szép hely, és még alig láttam belőle valamit. Még mindig virágzanak a rózsák és néhány fa is. Buszozás közben szoktam látni pálmaszerű növényeket is, meg nagy sziklakerteket, ahol minden zöld. És repülőket, mert reggelente Heathrow mellett megy el a busz. Azt tudtátok, hogy Heathrow birkákkal van bekerítve? Méghozzá féloldalas birkákkal, mert folyton a domboldalban mennek körbe-körbe. Heathrow környékén minden H-val kezdődik: Hanworth butts, Hounslow, Hatton, Hammersmith. Hatton cross mellett van egy kettős körforgalom, aminek a belseje fordítva forog, és kis körforgalmak vezetnek be bele. Ki is van táblázva büszkén mind a négy oldala, hogy ez a Hatton cross roundabout. (Van egy körnek oldala?)

Akartam ide tenni egy rendes képet róla, csak többnyire lusta vagyok elcipelni a fényképezőgépet munkába, mert irtó nehéz, meg rohanás van. Az jutott az eszembe, hogy kéne csinálni valami földrajzilag kereshető adatbázist a neten, amibe bele lehetne somni a helyi képeket, oldalakat, zenéket, társat kereső lányokat, pizzafutárokat stb. Akkor csak rá kéne keresnem a Hatton cross roundabout 100 méteres körzetében készült képekre, és reménykedni, hogy valaki fényképezett már ott előttem. Vagy rákeresnék Clapham Junction-re, és kiadná a háztetőre szerelt világító rénszarvasokat. Lehetne ez egy nyilvánosan szerkeszthető adatbázis, és akkor máris feltaláltam a Web3-at :) Vagy a langyosvizet. Biztos gondolt erre már párezer másik ember is.

A jamaikai nőnek múlt hétvégén volt itt a családja vendégségben. Ismét jól megetetett kókuszos-babos karibi csirkével. Aztán döbbenetes dolgokat láttam. A jamaikai nőnek normálisan egyenes haja van, de múlt szombaton hirtelen apróra göndör lett, alig ismertem meg. Azt mondta, ne aggódjak, majd másnap megint egyenes lesz. Nem értettem, hogy mire gondol, de aztán vasárnap jött a fodrász nővére is, és levágta a haját majdnem kopaszra, aztán elkezdte apró kis csigákba fonni. Akkor már végképp nem értettem semmit, és azzal rémisztgetett, hogy az én hajammal is csinálhatna valamit. Hogyisne. Fusson, ki merre lát!

Aztán laposra összevarrt emberi hajakat vett elő a táskájából, és elkezdte rétegenként hozzávarrni a kis bogyókhoz fekete cérnával. Akkor kezdtem sejteni, hogy itt árulás történt, és ami egyenes, az nem is a saját haja. Kb. 5–6 órán át tartott a dolog, és a végeredmény természetesnek tűnő egyenes haj. Bámulatos, hol tart a tudomány. Ezt hívják úgy, hogy weave-on.

Elnézést, hogy mindig csak jamaikai nőként hivatkozok rá. Írhatnám, hogy Andrea, csak az úgy hangzana, mintha már lenne két gyerekünk meg egy macskánk. Vagy mint mikor a Mónika show-ban bejelentik, hogy "és itt érkezik Andrea, aki még nem is sejti, hogy férje mire készül!".

A hajról jut eszembe egy másik ötletem, de az már nagyon régi. Lehetne úgy hajat festeni, ahogy a lepkék szárnya készül. Azaz bebarázdálni a felszínét olyan apró kis árkokkal, amik nagyjából feleakkorák, mint a látható fény hullámhossza. A kialakuló interferencia miatt a hajon a ráeső fény iránytól függően elszíneződik, színjátszós lesz. Netán pinkiminki.

Nem néztem utána a pengék élvastagságának, de szerintem ezt egy közönséges zsilettpengével is meg lehet csinálni. Át kell engedni rajta egy kis áramot, hogy felmelegedjen, és épp egy kicsit meg tudja olvasztani a haj felszínét. A hőmérsékletet ki kell kísérletezni. Meg rá kell applikálni a pengét egy longitudinális ipari ultrahangfejre, ami a megfelelő tempóban rázza. Ha például türkizkék hajat szeretnénk alapszínnek (hullámhossz: 500nm), és másodpercenként 1 centiméteres sebességgel húzzuk a készüléket a hajon, akkor a szükséges rezgésszám (0.01m/s)/(500*10-9/2m), azaz mindössze 40kHz. Fix 40 kilohertzes ultrahangot sokmindenben használnak, kis túlzással a sarki boltban is kapható hozzá alkatrész.

Ha ilyen fix frekvenciájú ultrahangot használunk, akkor a szín a húzás sebességétől fog függeni. Gyorsabb húzás vörös haj, lassabb húzás kék haj. Meg közte a spektrum összes színe, és persze minden irányból nézve kicsit más lesz az eredmény. Nem akarja valaki megcsinálni? Szerintem fodrászoknak nagyon jó játék lenne egy ilyen eszköz, pár húzással összevissza színezhetnék a páciens fejét, és még csak vegyszer sem kell hozzá. Nekem meg különösen bejönne egy ilyen színes nő :)

Mostanában a metrón netes kapcsolat hiányában papírból készült újságokat kezdtem olvasni. A színvonaluk többnyire kritikán aluli, tele vannak okádva betűvel. Szerencsére az angol tudósok mindig kitesznek magukért. Most például megállapították, hogy a spam (mármint a vagdalthús) megfelel a puding összes kritériumának, tehát puding! Végre ezt is tudjuk.

A szalagcímek meggyalázzák az angol nyelvet: rákfiú meghal, méregkém is, karambolvezető és vasútalvó meg jó angol szokás szerint részegek voltak. Ehhez képest a mi bográcsfőzésünk kutyafüle. Eredetiben: cancer boy dies, poison spy dies, crash driver was over alcohol limit, railway sleeper was drunk. Railway sleeperünkről azt kell tudni, hogy nem a hálókocsiban aludt el, hanem a síneken.

Az angol tudósok népbetegségek terén sem tétlenek. Új tünetegyüttest fedeztek fel, melynek az egérdüh nevet adták (mouse rage). Ez többnyire akkor jelentkezik, mikor a user megír egy 6 oldalas levelet, a webmail meg küldés helyett huss! elszáll. Ismerős?

Arra is rájöttek, hogy az angolok 95%-a allergiás a fűre. Ami azt illeti, elég későn, mert időközben egész Angliát befüvesítették. Most kezdhetik kiirtani. A réti komócsin (timothy grass) és a csomós ebír (cockfoot) különösen veszélyes :) Kíváncsi vagyok, ők is beleesnek-e abba a hibába, mint mi magyarok, hogy kinevezzük a parlagfűt bűnbaknak, és egy évtizedekig tartó gumicsontot rágunk.

Amin most ki vagyok akadva, az az, hogy amerikai (nem brit) tudósok már megint kitalálták, hogy a körülmetélés felére csökkenti az AIDS kockázatát. Ez már vagy a századik hasonló mentsvára a henteseknek. Persze minden ízében marhaság, de sok ember nem gondol bele. A körülmetélés nem a fertőzés kockázatát csökkenti felére (azt még növeli is), hanem magát a szexet. Az ok elég egyszerű: az érzőidegek 30%-át levágják, a többi meg szabadon hagyva pár hét alatt elhal magától is. Nehezen bírom felfogni, hogy épeszű ember hagyja így megnyomorítani a saját gyerekét, de egy nap biztos kötelező lesz majd ez is, elvégre "társadalmi érdek". Valószínűleg csecsemőkorban, amikor még a páciens nem tud bővített mondatokban fogalmazva tiltakozni és ügyvédje sincs. Igaz, akkortájt még nemi életet sem él, de hát nem lehet elég korán kezdeni a megelőzést.

A doktor urak valószínűleg azért aggódnak, mert nem tudják elképzelni, hogy valaki nem fekszik le fűvel-fával, vagy hogy használ gumit. Nekem lennének ötleteim, hogy ha már ennyire aggódnak, hogyan lehetne az ő esetükben még tovább csökkenteni a szex HIV-fertőzés kockázatát.

Ipswich környékén is van most valaki, aki a fent említett kutatókhoz hasonló erkölcsi elhivatottságban szenved, és ezért utcalányokat gyilkol. Már vérdíjat is tűztek ki a fejére. Lehet, hogy ma ötlettúltengésem van, de nem lehetett volna abból a vérdíjból inkább venni egy riasztót, amit a lányok kezébe nyomnak, hogy szükség esetén tudják hívni a rendőröket? Mielőtt még ötüket megölték volna.

Mint azt bizonyára tudjátok (ugye mindenki tudja?), Miffy nyúl idén 50 éves. Most van egy kiállítása is itt a nyeles fogselyem és a Vauxhall Corsa hazájában.

A pudingokra visszatérve: egy 91 éves angol nő (Marguerite Patten) podcastot nyomat a karácsonyi puding gyorsított elkészítéséről. Mondhatnám azt is, hogy pudcastot, bár inkább nem mondom, mert az angol nyelvben a pud nemcsak a pudingot jelenti. Ez a nő volt az, aki a háborúban szakácskönyvet írt a spamről, pudingok terén tehát kétségkívül szaktekintély, mint azt angol tudósaink fentebb bebizonyították (spam=puding).

Ma hétvége alkalmából igazi nemzetközi kaját ettem: magyar konzervet görög kenyérrel, angol csokival és gyanús összetételű lengyel zöld lével (green juice drink). Szeretem a zöld leveket, szép a színük. Savanyított disznó valószínűleg nincs bennük, mert az inkább olyan zavaros barnás. A menő angol csokit még az ügynökség küldte a sikeres álláskeresés örömére. Sajnos nem vagyok egy nagy ínyenc e téren, így szimplán felfaltam anélkül, hogy tudatosult volna bennem a szicíliai citrom vagy a mogyorós praliné jelentősége. Persze jutott belőle a háziaknak is. Már napok óta rájártunk. Nem akarom az angol csokiipart megszólni, de a csokis makadámiadió még soha nem tartott ennyi ideig.

A héten találtam egy jó kis kajáldát a metró mellett. Valószínűleg törökök dolgoznak benne. Persze ez is halalos, de egyáltalán nem tűnik a személyzet alvó fundamentalista sejtnek, ami jelentősen feldobja a hangulatot. Ez az első füstmentes hely, ahol láttam fish&chipset. Persze nem muszáj pont fish&chipset enni, mert bár jól csinálják (jobban, mint az angolok), de a kebabjaik és a pizzáik még jobbnak tűnnek. Az adagok is egészen lenyűgözőek, a nagy kebabot 30 centis tésztába pakolják, 1 embernek még nézni is megterhelő. Ezt muszáj lesz egyszer nekem is kipróbálnom. A tetejébe ez az egyik legolcsóbb hely, és én eddig nem is vettem észre. Fogjuk rá a Feng Shuira. Esetleg arra, hogy az utcán ráterpeszkedett egyik zöldséges.

Tovább ismerkedtem az angol nyelvvel. Van olyan szó, hogy mid-morning. Ez a reggel közepét jelenti, de a reggelbe itt még a kora délután is beleértendő, így 10–11 órára saccolom, de aligha definiálható pontosan. Az angol reggel fogalmát úgy lehet legjobban megragadni, ha a reggelire megevett ham&eggs utáni transzállapothoz társítjuk jelentését.

További hasznos szavak:

A londoni metrót aljas módon fel lehet használni nyelvtanulásra is: ha valaki az összes megálló nevét hibátlanul megtanulja kiejteni, annak valószínűleg nem lesz több gondja a beszéddel. Alapfok: Mill Hill, Bank. Középfok: Tottenham Court Road, Borough. Felsőfok: Earl's Court, Burnt Oak.

Még nem tudom, mit fogok csinálni az ünnepek alatt, de van egy olyan sejtésem, hogy a pihenés általam megtapasztalható legpasszívabb formáin lesz a hangsúly. Ezúton mindenkinek hasonló jókat kívánok, meg sok töltött káposztát, és nem utolsósorban boldog karácsonyt :)