A Tescóból jövünk. Éhesek vagyunk. Megyünk 4 darabos leárazott tripla csokis Tesco muffinszettet enni. Főbb vonalakban ez most a válasz Gauguin nagy kérdéseire, a tripla csokis muffinszett ugyanis jelentős mértékű átmeneti boldogságot okoz.

A pintes tej is komoly vívmány, rendeltetésszerű felhasználásra ez a tökéletes mennyiség. Fél liter után még enyhe hiányérzete lenne az embernek, egy liter rárohadna, de a pint pont optimális. Teafilterhez is a pintes pohár a nyerő, belefér fél liter víz, teafilter, cukor, 7 centiliter tej. Az angol konyháról mostanság ezek a legpozitívabb élményeim, meg hogy a cibetmacskát nem eszik meg. Ámbár elég furcsa dolgokat csinálnak vele: "A régi időkben a tisztítatlan cibetmacska pépet zebuszarvban szállították, mely elég nagy volt ahhoz, hogy akár egy kilónyit is befogadjon a sárga anyagból, mely idővel besötétült és megkeményedett. Egyetlen szarv tartalma elég volt négyévnyi cibet mennyiség előállításához. ... A tisztítatlan cibetmacska kivonatot oldószerek segítségével finomítják, ezután gyakran hagyják beérni." (A macskát szerencsére nem préselik ki, csak a bűzmirigyét nyomkodják. Szép foglalkozás lehet.)

A Magyar Honvédséget illetően is új információkkal gyarapodtam tegnap: "A Magyar Honvédség 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred jogi személy, ezred jogállású katonai szervezet; MH SZFP PK közvetlen alárendeltségében működik, rendeltetése a Honvédelemről szóló 1993. évi CX törvény 22. §-ban meghatározott alaprendeltetési feladatok ellátásában való részvétel."
Továbbá: "A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság önálló jogi személyiséggel rendelkező katonai szervezet."
Ez több is, mint amit a honvédségről valaha tudni akartam, de legszebb a jelvényük, a piros kockás abroszba hengerelt kivehető nyelvű sas, és a gofrisütőben balesetet szenvedett madár:

A legutóbbi feljegyzéshez teszek még néhány kiegészítést. Az HSBC és a Barclays sem kivétel már, minden bank "proof of address"-t követel meg a számlanyitáshoz a terrorizmus elleni harc jegyében. Én így jártam, az igazhitűek meg elviszik a pénzüket itt az utca végén Hasszánhoz, aki a hasonló érdeklődésű férfiak pénzügyi tranzakcióit bonyolítja frenetikus sikerrel. Sőt egyik üzlete sarkában, ahol legutóbb a telefonomat töltöttem, csadort is igazítanak méretre. (Park Royalban olyan csadort láttam, hogy a nő egy félcentis résen kukkolt kifelé.) A helyzet igazi huszonkettes csapdája: bankszámlát 3 hónapnyi tartózkodás igazolásával nyithatok (kivéve diákként), de közüzemi számlákat csak komoly bérlőként vehetek a nevemre, amihez minimum munkahely kell és referenciák, a munkahelynek meg bankszámla kell, ahová a fizetésemet utalja. Ha nincs bankszámlám, akkor a munkahely csekkel fizet, a csekket pedig elküldhetem a bankomnak, aki beváltja akképpen, hogy jóváírja a folyószámlámon, ami ugye nincs és a fentiekből következően nem is lehet. Most egy bankközi igazolással próbálom őket kijátszani, az elméletileg működhet. De akkor sem van ez így jól.

A defibrillátorral nem az a bajom, hogy van olyan egy reptéren (ártani nem árt), hanem hogy miért nem az elsősegélynyújtó helyen tartják, ahol a mentőládát és az üzemorvost is? Ha már kicsavarozzák a falra parasztvakítani, csavarozzanak fel mellé egy orvost is, aki tudja, mire való. Mielőtt még egy önjelölt rebootol vele egy kómás cukorbeteget.

Aztán a "hegyi bőrök". Valóban lehetséges, hogy valaki felmegy a hegy tetejére, hogy onnét nézelődjön. De ez meglehetősen fárasztó, és én, mint síksági ember (plusz mérnök) egészségesen lusta vagyok, így hamar elhessegetem az efféle eretnek gondolatokat. Különösen, mióta egyszer a Rám-szakadékban egy nyálkás láncon felmásztam egy szál pólóban eső és jégeső közepette. Inkább kifekszek valami jó lapos rétre a sok pillangós virág, bogáncs, pipacs, búzavirág, ezüstfa, kacsaúsztató, ecetfa, búzamező és egyéb földi jók közé. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy a nőket a hegyek érdeklik. Nem is sejtik, mit hagynak ki :)

Szombaton megvolt az NI number interjúm Tootingban, ami masszívan délen van. Eddig még nem voltam nagyon délen, de mondta mindenki, hogy gáz. A jamaikai nő is el volt hűlve, hogy odamegyek. Túl nagy különbséget nem láttam, bár kevesebb a zöld rész (Pestnél még mindig több), egyedül talán abban van eltérés, hogy az iszlám népesség és boltok aránya a jobb helyeken szokásos 40% helyett itt inkább 80–90%. Itt minden halál. Van iszlám kulturális központ, könyvesbolt, muszlim zöldséges, hentes, bútorbolt és ékszerész, a kirakatban aranyba vésett lapokkal. (Valószínűleg Korán, csak nem ismerem az arab írást.) Nők csak elvétve. Az iszlám központba láttam bemenni néhányat, csadorban. Maradok továbbra is a cincált miniszoknya híve. Visszaúton megint sok lányon láttam olyat, és az jó :)

Az interjú simán ment, mostanra már a füleim nagyjából akklimatizálódtak, és csuklóból felismerem, ha Miszter Emprít, Andrét, Ondréjt, Nagit szólítják. A munkaszerződésem teljesen boldoggá tette őket, 10 perc alatt kitöltöttünk egy kis füzetnyi lapot, aztán leültettek, és 20 perc múlva visszakaptam az útlevelem is, meg a céges papírt. A munkaszerződésen kívül csak az útlevelemre voltak kíváncsiak, a címemet pedig ELHITTÉK.

A jamaikai nővel beszélgettünk mostanában egy csomót. Egy alkalommal David Beckhamről is, akiről szentül hittem, hogy teniszező. Ha egy szép napon a világ azon fog röhögni, hogy a magyarok miket hisznek David Beckham-ről, akkor azt nekem köszönhetitek. A jamaikai nő nagyon rendes, most pl. vett nekem "smart casual" (igényes utcai) ruhákat, mert a cégnél ez az előírás. Ráadásul el se kellett mennem vele a boltba, mert ránézésre tudta a méretemet (régebben modell volt), és tudta, hogy melyik boltokban érdemes kutatni. Így azt a problémát is kiküszöböltük, hogy én válasszak valamit, annak biztos nem lett volna jó vége. És a próbálgatással sem kellett a boltban szenvednem órákat. Csak zárt cipőt ne kellene felvenni, annak nem szokott jó vége lenni. Ha lesznek unokáim, majd nekik is mindig elmesélem, hogy bezzeg a Matáv, ott éveket töltöttem szandálban, és az milyen jó volt.

Feng Shui ide vagy oda, sajnálom egy kicsit itthagyni a mostani helyemet, de muszáj lesz. Hétfőn kezdek dolgozni, 2 órányira van a cég, és napi 13 font az út. Ez Pesten majdnem egy havibérlet ára. Innen nézve nem is olyan csúnya a BKV.

Most még a hétvégét kihasználom, és írok. Nem tudom, mikor lesz legközelebb időm és energiám, meg hogy hol leszek. Viszont addig is ékezetesítettem és felraktam a netre két régebbi beszámolót, amikre ebben is hivatkozok érintőlegesen. Ezek annak idején csak egy angolul tudó emigráns részhalmaznak szóltak, ezért nem korlátoztam magam a magyar nyelvre és mellőztem bizonyos közös ismerethalmaz magyarázatát. Ha valaki értelmezési nehézségekkel küzd, az írjon :)
Szép új cipőm halála Newcastle-ben
Szép új cipőm halála a Rám-szakadékban