A héten fokozottan az álláskeresésre mentem rá, így most vajmi kevéssé tudok az engem körülvevő jelenségvilágról beszámolni. Fényképeket is csak szombaton csináltam, azokat is főleg tollas lényekről. Ezért ma releváns képek helyett mindenhova sirályok kerülnek (kivéve ahova nem). Sic transit gloria mundi.

Most leginkább kajákról, álláskeresésről és a Wizzair utazási szabályzatáról fogok beszámolni.

Itt van mindjárt a witchetty grub, amit az angol hírességek a TV-ben esznek valami sorozat keretében, ami otthon is futott (Sziget?). A witchetty grub az az a kisujjnyi fehér élő lárva, de utána jóval gusztustalanabb dolgokat is ettek, például kenguruvégbélnyílást és különféle szaporítószerveket, hát fujj. Ezt csak a fogyókúrázók kedvéért írom, mert amúgy utálom az efféle műsort.

Aztán vannak az angol pudingok. Az angolok furcsa dolgokat hívnak pudingnak, például a zsírban sült sós tésztát (Yorkshire pudding), a véreshurkát (black pudding), alkoholban fél évig poshasztott magvakat (Christmas pudding), vagy épp a marhafaggyúból és melaszból kevert piskóta alapú "nyalánkságot". (Ma felettébb jó napja van a fogyókúrázóknak.) Ez utóbbit szakszerűen spotted dick puddingnak hívják, ami az amerikai szlenghez szokott szemeimet eléggé orrbavágta a helyi Tescoban. Angolul nem tudók kedvéért: pöttyös öööö puding. Az angolban a négybetűs szavak többnyire roppant illetlen dolgokat jelölnek. A pöttyök ribizliből vannak kirakva.

Angol pudingokkal tehát fő az óvatosság. De egy lengyeleknek szánt boltban bukkantam már savanyított disznóra is, kis üvegekbe csomagolták szegényt. Én inkább maradok a makadámiadiós csokigolyónál.

Magyar boltot még nem láttam, de magyar beszédet azt már négyszer is hallottam. Szóval mi is beszivárogtunk.

Szoktátok hallgatni a rádióban az "Angol tudósok megvizsgálták..." kezdetű híreket? Hát az angol tudósok a cseresznyemag évgyűrűitől a cserebogár elektródpotenciáljáig tényleg mindent megvizsgálnak. Még a kenyér héját is. És rájöttek arra, amit mi születésünktől fogva csak sejtünk: az életünk nagy részét a kenyér héja körüli dilemmák töltik ki. Folyton megszárad, meg el kell rágni, esetleg le kell vágni. Ezért aztán itt alapvetően kétféle kenyér van: amelyiknek puha a héja (egy hét múlva is), meg amelyiknek egyáltalán nincs héja gyárilag. Kár, hogy a fonott kalácsot nem ismerik az angol tudósok, arra megkockáztatnék egy megosztott fizikai Nobel-díjat. Kiskoromban mindig annak a héján voltam kiakadva. Ha akkor több fonott kalácsot etetnek velem, talán már Nobel-díjas lennék :) Az itt kapható milk roll ("tejes zsömle") nevű kenyér egyébként közel jár a héj nélküli fonott kalácshoz.

Tanulmányoztam a helyi zöldségféléket is, már meg tudom különböztetni a batátát (édeskrumpli) a jamgyökértől. Az utóbbi is nagy ormótlan krumplinak néz ki, csak kicsit sötétebb és méteresre is megnő. A főzőbanán (plantain) is krumpliszerű, csak banánnak néz ki. Persze én ezt nem hittem el (fő az éberség), ezért vettem egy jócskán megbarnult példányt, és naívan beleharaptam. Igazuk volt. Krumplipürét azt simán lehetne belőle csinálni, de sültkrumplinak is el tudom képzelni. És sokkal praktikusabb meghámozni, mint a krumplit, ez könnyen belátható. A jamgyökér is jó, az ember meghámoz egy méteres vastag rudat, aztán lesz belőle 5 kiló sültkrumpli. Eddig kb. 2 kiló sültkrumpli volt a legtöbb, amit egyszerre megettem, és már az is nagyfokú boldogság állapotába juttatja az embert :)

Van egy zöld rücskös zöldség, ami az eladó szerint gerilla, de a netes források szerint bittermelon (keserűdinnye):

Ez meg dudhi:

A többi (papaja, okra, mangó, marakuja, jalapeño stb.) az már Magyarországra is betört. Álljon itt helyettük egy sirály:

Itt Angliában minden karóra precízen egy sirályt ültetnek:

Ez a mókus meg kis híján lerágta a lábam, és pont ekkor nem működött az autofókusz:

Na de inkább következzék valami egészen más, mielőtt még itt túlzottan elmerülök a mókusokban. A héten transzbaestek az állásközvetítő irodák, őrült módjára csörgött a telefonom, és amíg eggyel beszéltem, addig a többi üzeneteket hagyott. A távközlési számláim (Skype, mobil) mostanra kb. 100 fontra rúgnak. Valószínűleg rátapintottam a CV írásának, elhelyezésének és frissítési gyakoriságának az aranymetszést kijelölő kombinációjára. Egy rakás ügynökség vett nyilvántartásba, és túrták fel az állásokat, nem is kellett pályázgatnom. Meg mindig szóltak, hogy a CV-met az aktuális álláshoz mire hegyezzem ki. Mondjuk érthető, ők ezért horribilis jutalékot kapnak.

Hét második felére már be se nagyon kapcsoltam a telefont, mert elérkezett az a pont, ahol személyes interjúkra kellett mennem. Visszautasítást eddig sehol nem kaptam, haladok, mint kés a vajban. Csütörtökre egy reklámcéghez hívtak interjúra, ők internetszolgáltatók hálózatába nyúlnak bele elég szemérmetlenül, az bizony már bőrkabátban mérhető. Orosz programozóik vannak! El is kezdtem készülni az interjúra, de aztán jobban belegondoltam, hogy mi a legnagyobb gyengeségem, és inkább arra gyúrtam rá, mint bellések a performanciára. (Ezt már megint csak a matávosok fogják érteni.) Ez úgy zajlott, hogy dilbertet olvastam meg feküdtem pár órát tétlenül. Legnagyobb gyengeségem ugyanis, hogy nem tudok pihenni :)

A taktika tökéletesen bevált, ennél a cégnél elsősorban szakmailag akartak megkínozni. Erre két embert jelöltek ki, akik a háromutas TCP handshake-től a titkosítási kulcscserealgoritmusokon át a Squid átlagos kiszolgálási idejéig mindent tudni akartak. (Egy pillanatra eszembe jutott Kanász-Nagy Lajos is, mikor az X.509 tanúsítványhoz értünk, de aztán elhessegettem a gondolatot.) A teszt jó hangulatban zajlott, a végére már felváltva röhögtek, és azt sem hitték volna el, ha valamire azt mondom, hogy nem tudom. A fizetésre azt mondtam, hogy évi 40000 (ahogy az ügynökség tanított), erre azt válaszolták, hogy szerintük inkább 55-öt kéne kérnem, és hogy másnap reggel hívják az ügynökségemet. Ez egy elég pozitív értékelés :) Csak az ügynökséggel van valami gáz, nagyon eltűntek. Pedig ez az állás helyileg is jó lenne, kb. 50 méterre van a Trafalgar tértől, és 100 méterre Charing Crosstól (vagy ahogy a metrón írják: Charing +), ami pont az általam benépesített Northern line egyik megállója. Továbbá nők is dolgoznak náluk, és úgy tűnt, hogy a műszakiaknak nem kötelező az öltöny, ami a belvárosban komoly nem anyagi juttatásként fogható fel.

A másik cég, aki behívott, az a DVB STB-s, amit múltkor írtam, mert közben átjutottam náluk az első két telefonos interjún. Hozzájuk péntek reggel mentem abszolválni a harmadik és a negyedik körös interjút. Tömegközlekedésileg baromi messze van a fejlesztési központjuk, a kabátos lovakon is túl, kint a pusztában Heathrow mellett. Két órát vonatoztam oda, és 10 font a vonatjegy, meg még 5 a metró Waterlooig és vissza. A cég nagy, sokmindenben a Matávra emlékeztet. Szakmai teszt náluk is volt, de többnyire elég alapszintű kérdésekkel. Inkább a szokványos interjúkérdésekben domborítottak, meg magas szintű vezetők felvonultatásában (az interjút egy kisebb bizottság celebrálta, köztük két vice president és egy director). Kompetens vezetőik vannak.

Az interjúzás kőbe vésett szabályai közül jó néhányat felrúgtam, tudatosan, mert valahogy elfelejtettem aznap izgulni. Ezért jó, ha nem készül az ember interjúra :) Annyiban persze  készültem, hogy előző este a jamaikai nővel beszélgettem egy csomót a világ dolgairól, mint például a külföldi (vagy nekem épp belföldi) magyar gettókról. De mindig furcsa szemmel néztem azokra a Nostradamusokra, akik a "Hol lesz Ön 5 év múlva?" kérdésre elkezdenek pontokba szedve válaszolni.

Az értékelés, amit az interjú után az ügynökség továbbított, az viszont engem igazol. Inkább nem írom ide, mert álszerénység is van a világon :) Aztán azzal hívtak fel még aznap, hogy szeretnék, ha jövő hét elején elérhető lennék, mert a lehető leggyorsabban találkoznom kellene az interjúztató főnökök főnökével egy ötödik(!) körös interjú keretében. Remélem, ez már valami konkrét ajánlattétel akar lenni. A főnökember hétfőn várhatóan nem lesz itt, de ez esetben fizetik az utazásomat is. Fizetésről még nem volt szó, de a netes hirdetésük 40–45000 között írta.

A bizonytalanságérzetem most alábbhagyott, megoldódni látszik a munka kérdése. A kritikus pont persze az lesz, amikor ténylegesen kapok munkát, vagy legkésőbb a jövő utáni hét, mert onnét már nincs egykönnyen visszaút.

Mindenesetre az látszik, hogy a felvételi rendszer itt sem egyszerű, de pár hét alatt be lehet jutni interjúra, át is lehet jutni interjún, és a hirdetések nem névreszóló állásokat takarnak, a cégek meg nem 1 hónap múlva értesítenek. Az idő az igazi kérdés, 3 hét eddig kb. 600 fontba van takarékon, plusz a magyar oldali kiadások (albérlet, rezsi). Persze ha állásom lesz, akkor ez már nem probléma.

A fülem lassacskán alakul, egyre inkább értem az itteni akcentusokat, bár a telefon még mindig nem az igazi. A beszéddel szerencsére nincs probléma, már többen megdícsértek (angolok), hogy milyen jól beszélek angolul. Persze ez lehet, hogy csak nekik tűnik úgy, mert az átlag angolok erősen fixálódtak az öööööö... ööööö... formulához, én meg legalább tudom, hogy mit akarok mondani.

A vonatok gyanúsak nekem. Kristálytiszta angolsággal mondják be rajtuk a dolgokat, és van WC is. Hiba van a mátrixban. Az angoloknak a WC-kultusz japánokkal ellentétes pólusát kéne képezniük eddigi tapasztalataim alapján. A vonatból láttam az Eurostart is egészen közelről, amivel majd Párizsba fogok járni, ha jól megy sorom:

Azt vettem észre, hogy ha öltönyben ülök a metrón, akkor a velem szemben ülő nők kis tükröket vesznek elő a táskájukból, és elkezdik magukat sminkelni. Az egyik az cipőt is cserélt. (Tudtam, hogy a női táskákban minden van, de hogy váltócipő...?) Ez most jelent valamit, vagy csak véletlen egybeesés?

Megtudtam azt is, hogy itt Londonban van Európa legnagyobb könyvesboltja, a 8 emeletes Waterstones. Tegnap majdnem elmentem, de azért odatelefonáltam előtte, és sikerült olyat mondanom, ami nincs nekik. Más könyvesboltokban sem volt persze, de azért láttam vidámakat, pl. ezt:

Meg van sok Dr. Seuss meg Miffy nyúl is, egyszer még megkaparintom őket. Dr. Seussról ezt kell tudni:

Here's an easy game to play.
Here's an easy thing to say:

If a packet hits a pocket on a socket on a port,
And the bus is interrupted as a very last resort,
And the address of the memory makes your floppy disk abort,
Then the socket packet pocket has an error to report!

Január 5-étől itt lesz Londonban a Cirque du Soleil, és előadják az Alegríát. Ha ez valakinek így nem mond semmit, ennek a zenéjéről másolták a Magyarország című dalt. Az az érzésem, hogy ez meg fog néződni. Meg Sarah Brightman-nek is szólhatna már valaki, hogy időszerű lesz lassan egy újabb turné.

A jamaikai nő hét elején focimeccset nézett, ordítva. Nem gondoltam volna, hogy a nőkre is ilyen szörnyű hatással lehet a foci. Mesélt a kedvenc csapatáról is ("asznó"), amit először nem értettem, mondtam neki, hogy betűzze. Le is betűzte ekként: A, R, S, E, like in arse, N, A, L. Minap meg dandelion&burdock üdítőt ivott (pitypang és útilapu).

Adók és segélyek tekintetében neki is az a meglátása, hogy itt a sohanemdolgozást támogatják jelentős mértékben. Például neki a kiskapukkal együtt is 20% fölötti adót kell fizetnie (nem röhögni, ez itt magas :), és 800 fontba kerül havonta a napközi a gyerekének. Segélyt ő nem kaphatna, mert van lakása. Egyik ismerőse viszont nem dolgozik, ezért az állam fizeti neki a lakbért (1300 font), a számlákat, a megélhetést, plusz az összes gyerekének az iskolát. Ez így durván havi 7000 fontot jelent. Hát neki tényleg nem érné meg dolgozni.

Pár képpel illusztrálnám a jelenlegi szobámat:

Felül középen koffeinmentes tea látható, a középső polcon balra Miffy nyúl füle, alant pedig az "irodám". A műanyag poharak 1 pintesek.

Ez pedig a Feng Shui tekintetében kirívóan gonosz fiók:

Az objektív látószöge és a szoba mérete miatt nem nagyon tudok több részletet egyidejűleg felvonultató képet küldeni.

A Feng Shuit az utca végében levő hagymaraktár is borzolja. Napi sok zsák hagymát pakolnak ott ki-be. Zavart érzek az erőben :)

A térképen találtam egy London Brass Rubbing Centre nevű dolgot, a nevéből ítélve itt sárgarezet dörzsölnek. Ezt nem lehet annyiban hagyni, egyszer muszáj lesz rezet dörzsölni ott.

Azt tudtátok, hogy a Wizzair csak textilbe csomagolva szállít rúdugráshoz használatos rudat? Valamint csak állatorvosi engedéllyel szállít agancsot, és egyáltalán nem szállít csónakot és undort keltő anyagokat ("likely to cause discomfort or disgust to those on board"). Tanulságos olvasmány a szabályzatuk. Ezek szerint nem vihetek magammal takonylabdát sem, meg metilmerkaptánt. Kár.

Tegnap voltam egy kicsit szellőzni a Hyde Parkban. Ezúttal keresztülmentem rajta átlósan, ez kb. 2 órába telt egy kis bámészkodással, meg a madarak megtapogatásával együtt. Budapest belvárosába is kéne egy ilyen. Van egy jó nagy tó is, meg a fizikai energia(?) szobra:

Alighanem szükségem lesz egy kisebb fényképezőgépre is, annak járáskeléshez jobb a Feng Shuija.

Múlt héten Szegedre éreztem honvágyat (ahol már 15 éve nem is jártam), most épp a virtuóz módon hegedülés megtanulása iránti vágy gyötör. De majd ez is elmúlik, akárcsak a világ dicsősége. Lustaság fél egészség. És a mérnök egészségesen lusta.

Tegnap esett kissé az eső a városban:

Aztán lett szivárvány:

Voltam Elephant&Castle-nél is, amit egy elefántról és egy kastélyról neveztek el:

Tőle nem messze lakik az üdvhadsereg, meg ezek a daruk is:

És vannak jó kis játszóterek és parkok:

De itt most inkább abbahagyom, mert vége lett a hétvégének, és már így sem sikerült a gondolataim egy részét kibontanom, mint az látható. Az iromány konzisztenciájáért ezúton is elnézést kívánok :)