Ímhol a kezdeti beszámoló. Már annyi embernek ígértem, hogy most már muszáj megírni :) Itt persze csak általánosságban írok, ez afféle nyílt levél. Nem lesz sem stilárisan szép, sem túl konzisztens az írásmű, mert összevissza írok bele, mikor időm engedi.

A miértre, amit sokan kérdeztetek, nehéz röviden válaszolni. Egy ponton ráébredtem, hogy nem hat rám a gravitáció, mármint társadalmilag. Egyáltalán nem vonz az életem. Csinálhatom tovább, amit csinálok, még vagy 27 éven át, de ha így folytatom, akkor elhull a virág, eliramlik az élet (és ezt most nem Petőfitől idézem, hanem Bumbi usertől, akin másodévesen harmadéves depresszió lett úrrá). Aztán majd eltemetnek úgy, hogy meg sem próbáltam változtatni a dolgon. Persze nem is tudtam volna, de az utóbbi hónapokban a dolgok elkezdtek óramű pontossággal együttállásba rendeződni, a világ mintegy jelezte, hogy most nincs kényszerpálya, ezúttal szabad vagyok. Az első lépést végül megtettem, aztán majd meglátjuk, hogy hová jutok; a végkimenetelét még nem látom. Nem is rajongok az efféle drasztikus tettekért, nekem a változás nem lételemem. Egyszerűen csak így döntöttem. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a támogatást. Mindent megkaptam, amit csak lehet, és be kell látnom, hogy jóakaróim száma egy kisebb hadsereggel vetekszik. Ehhez még fel kell nőnöm.

Indulás előtt még éjjel 1-ig pakolásztam, aztán 3 után kelés (Dzsudzsiék jöttek értem, nekik ritka rossz lehetett), 4 után indulás a reptérre. Részem volt az első szigorított ellenőrzésben, ami miatt a felszállás kicsit csúszott. A repteret kaotikus módon kitöltötte a sor, és kíméletlenül dobatták ki a félliteres kólákat, röntgenezték meg matatták a laptopokat. Tőlem kb. 50 milliliter tusfürdőt koboztak el, hogy ezzel megmentsék a világot. Maguk alatt vágják a fát, a terroristáknak szerintem pont az efféle marketingértékű, de egyébként tökéletesen haszontalan és értelmetlen szertartások kellenek, hogy fenntartsák a figyelmet. Ha nem bohóckodnának ennyit, a terroristák már rég leszálltak volna a repülésről, nem egy túl fantáziadús műfaj, és a főszereplő is meghal. Mellesleg a repülőt egy jó alaposan megnitrált pamut melltartóval is fel lehetne robbantani, az után vajon milyen új szabályozást vezetnének be? Annak legalább lenne bizonyos fajta haszna :)

Londonba végül simán megérkeztem, az út jó volt, belevaló pilótával, tolta neki rendesen a felszállásnál. Ködös Albionban ezúttal hétágra sütött a nap, és azóta is ezt teszi, persze csak nappal. A csomagokat visszanyertem, és egy Easybusszal bementem a Pék utcába (Baker street, de magyarra fordítva elveszti a varázsát, próbáljátok ezt ki a Bakerloo-val is), amiről akkor még nem tudtam, hogy mit fogok ott kezdeni magammal. Netes tanulmányaimra támaszkodva vettem hát egy Oyster cardot, ami roppant hasznos. A bonyolult jegy- meg bérlettarifák helyett rá kell pittyenteni a leolvasóra (ami minden metrón, buszon, miegyében van), és automatikusan levonja róla a legkedvezőbb tarifát. Vagy annak a felét, mert metróra pl. egy normál jegy 3 font, Oysterrel meg másfelet von. És nemcsak pénzt lehet rátölteni, hanem bérleteket is. Sőt egyéb huncutságokat is tud, de ennyit mára a technika vívmányairól.

A közlekedés emlékeztet a BKV-ra (a helyiek szidják is), csak egészen más színvonalat (és árszínvonalat) képvisel. Egy havi full bérlet kb. 160 font, de átlag lakóhellyel is 80–120 font, és nincs bliccelés. A metróvonalak száma és jó tervezése miatt viszont a város nem érződik Budapestnél nagyobbnak, sőt. Megnézném, hogy Csepelről hogy ér be valaki a Deák térre fél óra alatt, és milyen lelkiállapotban lesz utána. De ezzel nem akarok untatni senkit, inkább azt mesélem el, hogy az emeletes buszokon van fent elöl egy furcsa kis üveglap, mint egy hegesztőpajzs üvege. Persze piszkáltam, meg bele is bámultam közelebbről, valami morcos kopasz ürge meg visszabámult rám belőle. Aztán rájöttem, hogy az a sofőr, és miután felfedeztem az üveg fölé szerelt domború tükröt is, nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a nagylátószögű periszkópon át monitorozza a fent lakókat. Biztos nyakizomláza van neki nap végére.

Az időjárásra visszatérve: többnyire süt a nap és jó meleg van (10–15 fok), nappal lehet dzsezzelni rövidujjúban is. Az esőről szóló híresztelések eddig csődöt mondtak, egy kis szemerkélő tavaszi eső volt minden. A fű mindenütt zöld, a madarak repülnek, a mókusok rágnak, a fák is többnyire zöldek. Még nyílnak a virágok, a rózsákat és a pitypangot is beleértve. Ezzel tehát nincs baj, ködös Albion most nem ködös.

A Baker streetről aztán megindultam valamerre (egész pontosan North Lambeth-be, de ez nem bír jelentőséggel). Az első nap nagy részét itteni csellengéssel töltöttem, és remek bontási munkálatokat láttam, le kellett volna fényképezni. Itt van az Imperial War Museum (Birodalmi Hadtörténeti Múzeum) is, ami előtt két akkora hajóágyú áll (saccra 100 tonnánál nehezebbek), ami erősen gondolkodóba ejti a mérnökembert. Ha már úgyis erre jártam, megnéztem bent a T34-et. Csupa jó dolgot írnak róla, elfelejtik az ujjlevágós bejáratot, meg a berobbanó löveget. Van V2-es rakétájuk is, belül tele egy rakás okkult alakú csővel, mint a Skoda 120 hűtőrendszere. Lehet, hogy csehszlovák kémek tervezték :) A múzeum legfőbb erénye a nagy csomagokat húzgáló ember számára mégis az, hogy kiváló ruhatára van, ahová le lehet pakolni, ráadásul ingyen. Voltam mindenféle parkokban is, meg bementem egy kávézóba, amiről kiderült, hogy templom. Bent viszont teljesen világos volt, és középen a kávézó asztalainál lehetett üldögélni és netezni. Az asztalok két oldalán meg ívelt padsorok felfelé, egyik oldalon rendes csöves orgona, a hátulsó fal helyett meg egy hatalmas üvegmozaik.

A közelben találtam is egy korrekt hostelt, ami jó lett volna, csak dohányzó az ebadta. Ez lett volna a B terv szállás ügyében. Az A terv pedig 2 francia lány, akikkel előző nap lezsíroztam, hogy megyek. (Korábban is volt egy 2 francia lányos szállás, csak arról lekéstem. Pedig milyen kellemes és hasznos lehet 2 francia lánnyal lakni...) Sajnos ez is elúszott, mert még előző este kivette valaki a szobát, és nyilván annak adták, aki kézzelfoghatóan ott van, nem csak másnap talán érkezik. Kommunikációs lehetőségeimet csökkentette, hogy a Vodafone UK-s kártyámról nyomtalanul eltűnt a 11 fontos egyenleg, amit azóta pótoltam.

Így nap végére hullafáradtan húztam a 30 kiló cuccot (magyarázat: ennek fele notebook, fényképezőgép, egyéb hardver, meg egy rakás francia tankönyv), és beestem a C tervként szereplő egyik hostelbe, ami nagy hiba volt. Helyileg igen jól szituált (Hyde parktól pár percre), berendezésileg borzasztó lepukkant, de a hozzáállás volt az igazán ultragáz, arra nem találok szavakat, ám Hajós András segítségemre siet: "dögölj meg mackó, rohadj el". Hivatalosan 8 ágyas mixed dormban (vegyes hálóban) laktam, de valójában vannak "fem only" (csak nőknek) szobák féláron, ezért a nők ilyenben laknak, a mixed dorm pedig 8 éhenkórász pasit jelent, ettől ki is újult a pasiallergiám. Ez a fem only/for girls kitétel a lakáshirdetésekben is jellemző, olcsó szobát pasiknak nagyon ritkán adnak ki.

Kedden a helyből adódóan elmentem egy kicsit megnézni a Hyde parkot, de a méretek miatt csak egyik csücskét jártam be, aztán mentem rendes szállást keresni. A parkban van sok mókus, meg nagyon tiszta a levegő, és van szép játszótér hajóval, ahová engem nem engedtek be gyerek nélkül. Pedig igazán mindent megteszek az ügy érdekében, csak az okos ikszlábú lányok mind foglaltak. Egyébként az sem igaz, hogy itt a nők rondák, van mindenféle, az arány hasonló Budapesthez. Lehet, hogy a szépek importból származnak, de hát Pesten nem?

További francialányos (és másmilyen) szállások hiányában estére végül egy lakás maradt megnézni, egy jamaikai nőé. A körülmények furcsán alakultak, először mondta is, hogy inkább keressek máshol, ha tudok, mert nála tönkrement valami, és áramszünet van, meg a fűtés sem megy emiatt (elektromos vezérlésű). Mit nekem egy áramszünet, kicserélem én azt a biztosítékot – gondolta Stirlitz. Aztán inkább visszavonulót fújtam, mikor a biztosítékok (szakmabelieknek: biztosítók) üres foglalatának mindkét végén fázist mértem. Továbbá csupasz, lazán összesodort drótokon is, és a szereléshez otthagyott üres lámpafoglalat is két fázis közé volt bekötve. A drótoknak a hovamenése is teljesen áttekinthetetlen, alighanem vannak benne zárt hurkok is. Csemegének néhány kép az angol villanyszerelők gyöngyszemétől:

Végül tehát a második éjszakát is a hostelben töltöttem, de megbeszéltük, hogy ideköltözök. Szerda reggel így is tettem. A bal térdem és a hátam kicsit lesérült, sok volt már nekik 2 napi cipekedés, pihentetni kéne őket. A házban egy fázis még működik, így hosszabbítókkal meg lámpákkal nagyjából elvagyunk, amíg meg nem csinálják. Az első villanyszerelő már megnézte, aztán köszönte szépen, inkább távozott. Ide nála bátrabb ember kell. (Most épp két újabb villanyszerelő érkezett. Mélyen vallásos emberek lehetnek, mert első reakcióik: "Oh my God!" ill. "Jesus Christ!" :)

A házban a jamaikai nő lakik, a gyereke (Mabili), meg egy lengyel lány (Ana). Ez alátámasztja azt az elméletet, miszerint lengyelek mindenhol vannak. A Matávban például Dr. Novakowska Malgorzata.

A Feng Shui borzalmas. Az egyik fiókom nem nyílik a nem működő radiátortól, a másik is csak 30 centire az ágykerettől. A szekrényajtók nemkülönben, csak résnyire. Van kevertvizes zuhany (nagy ugrás ez az emberiségnek), de nem lehet rögzíteni, kézben tartandó. Valamint a vizet nem túl jól keveri, azaz a kiáramló vegyes víz egyszerre éget és fagyaszt. A konyhában is van vízkeverős csap, másutt nem látták szükségesnek. A Feng Shui (amit régen ergonómiának hívtak, és senki nem hitt benne) igen nagy hányada valójában egy marketingfogás arra, hogy finoman megmondjuk az embereknek, hogy hülyék. Pl. ha valakinek nincs annyi esze, hogy ne tolja rá a szekrényt a radiátorra, vagy ne a fázisvezetőt egyesítse az érintésvédelmi földdel, annak lazán megjegyezzük, hogy ennek nem jó a Feng Shuija. Ha még ekkor sem érti, akkor hozzátehetjük, hogy így nem áramlik a fiókban az energia. Erről jut eszembe, itt Londonban ismerik az útkereszteződés fogalmát, alig vannak körforgalmak. Bámulatos!

A nevekkel volt először egy kis félreértés, a nő ragaszkodott hozzá, hogy őt hívják Endrének. Persze őt Andreának hívják (a bevándorlás előtti neve is megérne egy misét :), csak hát az angol nyelv. Mondjuk vannak kétségeim, hogy itt milyen nyelven beszélnek, mert ha ez angol, akkor a világ fennmaradó része – Amerikát is beleértve – súlyos tévedésben leledzik. Próbáltam minél több angol emberrel beszélni, néhány szót már néha értek :) Főleg a hosszabbakat, amik a hanglejtésből felismerhetők. Az angol ember fogalma amúgy nehezen definiálható, az itteni "angolok" többnyire bevándorolt arabok, négerek, indiaiak, oroszok, kínaiak, lengyelek, meg az ő gyerekeik. Még a belváros(ok)ban is kb. fele-fele lehet az arány.

Ahol most lakok (K-val, mert utálom az ikes igéket), az Edgware egyik része, Burnt Oak (London 4-es zónája északnyugaton). Gyakorlatilag egy hatalmas piac, Kunszállásnál simán nagyobb. Iszonyatos számú zöldséges, fodrászat, mobiltelefon-kikódoló bolt, csirkés gyorsétterem, meg halálbolt van :) A halalnak utánaolvastam, olyan húst jelent, ami megfelel bizonyos muszlim vallási előírásoknak, pl. hogy egy igazhitű személyesen ölte le az állatot a próféta nevének hangos kántálása közben. Afro fodrászatból eddig többet láttam a szomszéd utcában, mint Magyarországon eddigi életemben. Található még itt egy kicsike Tesco (mint egy mezei ABC), egy 0–24-es ASDA, egy könyvtár és egy fél Margitszigetnyi park. A Hyde park mellett két kis Tesco is van, azok jobban tetszettek. Van bennük pl. több polcnyi karácsonyi puding, köztük egy ehetőnek tűnő is, amiben nincs alkohol, és nem ásták el fél évre a spájz sarkában ("matured for 6 months").

A helyi kaják alatt leginkább a ham&eggs, a fish&chips és a sült csirke különféle variációit kell érteni. Van többszáz féle ham&eggs, attól függően, hogy hány tojásból készül, van-e hozzá bacon, kiskolbász, nagykolbász, sült krumpli, bab, paradicsom, sonka, véreshurka (black pudding), pirítós, omlett, sajt, zöldségek és még ki tudja mi. Szóval tudnak élni :) Csak sajnos az összes környékbeli ham&eggs és fish&chips dohányzó, így maradok a csirkelobbinál. A zöldségeseknél a nálunk megszokott dolgok jellemzőek, de van mindenféle méretű, alakú és színű banán, furcsa félméteres krumplik(?), és néhány dolog, amiről még nem tudom, hogy mi. A zsírkörtefogyasztásom fellendülése is várható, itt ugyanis egészséges, szép avokádót árulnak olcsón (5db 1 font). A zsírkörte jóbarát.

A helyi könyvtár ingyen van, de szegényes (nincs Dilbert), egyetlen olvasható újságot találtam benne, el is olvastam az alpha nevű finomszerkezeti konstans most ismert értékéről szóló cikket. Röviden összefoglalnám: 137.035999710. Hát nem szép a kvantumelektrodinamika?

A park mindenesetre egészen az:

Tegnap, csütörtökön, voltam bent az Oxford Circus környékén is tájékozódni, kevés szerencsével. De láttam kézzel tekerős medvedarálót (amivel plüssmacit töltenek), vasbirkát a házfalon, meg rengeteg kiváló Hello Kitty cuccot. Remélem, egyszer kislányom lesz :) Itt az Oxford Circus-nél laknak egyébként a nagy piros buszok, legalábbis sok közülük. Állnak szépen a dugóban. Megnéztem egy piros busz tetejéből a belvárost, meg közelebbről a temzepartot és a Waterloo pályaudvart is, ez itt annak az egyik épületének az egyik termináljának az egyik vágánycsoportja:

Ma meg CV-ket küldözgettem, meg regisztrálgattam, mert lassan valami munka is kellene. Nem tűnik triviálisnak. Aztán egy ponton éhes lettem, és elmentem körülnézni Edgware-be (mármint Edgware-nek a központjába). A piacos dolog ott is folytatódik, elszórtan egy-egy Argos, Sainsbury és hasonló is tarkítja. A helyi KFC-ben magyar beszéd ütötte meg a fülemet, szert tettem hát magyar ismerősökre is. Pedig ők is óva intettek a magyarokkal való barátkozástól :)